Filmhaver

Szólíts a neveden (Spoileres élménybeszámoló)

2018. április 06. - Vollai Martin

SZÓLÍTS a NEVEDEN

call_me_by_your_name.jpg 

A mai világban homoszexuálisokról filmet forgatni elég kockázatos dolog. Hiszen a legtöbb nézőben az jön le, hogy „már megint egy melegfilm, Oscarra hajtanak”. Hasonló a megítélése a zsidósággal kapcsolatban. Mai filmünk pedig meleg zsidókról szól. Ez a Szólíts a neveden.

1983.Észak-Olaszország. A 17 éves Elio s szülei egy olasz kis faluban töltik. Nyarat. Ide érkezik meg professzor édes apjához egy gyakornok a középkorú s jóképű Oliver. A környéken a helyi patakban lehet fürdeni, a természet s a hely is gyönyörű szép. A srác pedig egyre közelebbről megismeri a vadidegen férfit. Kettejük között szexuális kapcsolat alakul ki.

A filmmel először a Fantomszál előtt láttam az előzetesét, s nem mozgatott meg. Azonban a pozitív visszhang nyomására megnéztem, még ha csak itthon is. S azt kell, mondjam ez egy jól sikerült darab lett. Az érzelmi rész engem nem hatott meg. A vidéki hangulat pedig zseniális. A helyszín csodálatosan néz ki, s a 80as évekbeli hangulat is remekül átjön. Az operatőri munka nem rossz, a kép szemcsés, a réges régi olasz filmek képi világát adja vissza. Ehhez az Oscar-díjra jelölt Mystery of love című betétdal is hozzá tesz, ami nagyon szépen beleillik a miliőbe. Az tetszett Szólíts a nevedenben, hogy a szerelmet úgy mutatja be, hogy mintha két hetero lenne szerelmes egymásba. A testi kapcsolat jelenetek is úgy vannak tálalva, hogy az ízléseség határán táncol. Még az a furcsa barackos jelenet se volt undoritó. A lelki kapcsolatuk pedig lírai módon lett prezentálva. A két színész remek alakítást nyújt. Timotheé Chalamet bámulatosan hozta a tini srácot. Az Oscar-nominális megérdemelt, de Gary Oldman mellett nincs esélye. Armie Hammer pedig élete alakítását nyújtja, aki egy jelölést megérdemelt volna az Akadémiától. Azonban volt egy apróbb problémám a filmmel, az pedig a lezárás.

Figyelem! Spoileres rész következik, aki nem látta a filmet, az hagyja abba az olvasást, s térjen vissza, ha bepótoltad!

A film végén Oliver hazamegy, Elio kikíséri a vasútállomásra. Elbúcsúznak, s a srác felhívja az anyját, hogy vigye haza. Aztán beszél az édesapjával, aki elmondja neki, hogy tudott a viszonyukról. Azonban nem haragszik rá, sőt örül a kapcsolatuknak. A fiatal srác olyan szerelmet élt át, amit ő anno nem tudott. Sőt irigyelte is a szerelmi viszonyukat. Mi a franc? Más szülő megbeszélte volna, hogy miért ilyen ferde hajlamai vannak. Oliver ki is mondja, hogy az ő apja intézetbe zárta volna. A film legvégén pedig Elio megtudja, hogy Oliver mást vesz feleségül. S ez teljesen összetöri.

Engem nem igazán érintett meg ez a Szólíts a neveden. A színészi játék miatt megéri megnézni, a mozi vásznat nem igényli. Akik pedig viszolyognak attól, hogy buzeráns zsidók a főszereplők, azok tegyék félre az előítéleteket. Mert ha így ülsz le elé, akkor dühös leszel. Bár ezt a művész film kedvelőinek ajánlom, a pláza mozi nézők messzire kerüljék el ezt a darabot.

Értékelés:80%

Ezt figyeld:-A gyönyörű helyszíneket

-A betétdalt, remekül illik a filmhez

-A barackos jelenetet

A bejegyzés trackback címe:

https://filmhaver.blog.hu/api/trackback/id/tr1813814550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.