Filmhaver

anyám ! élménybeszámoló (Spoileres)

2018. április 20. - Vollai Martin

MUTTER! (SPOILERES TARTALOM)

 mother_ver3.jpg

Darren Aranovsky egyike kedvenc rendezőimnek. Bár első filmjét a Pit nem láttam még a többi darabját igen. A Rekviem egy álomért egy bitang erős lélekromboló regény adaptáció. A forrás egyelőre még nem nyerte el tetszésem, egy újbóli nézés be van tervezve jövőben. A Pankrátor egy szomorú, ám könnyen érthető dráma. A Fekete hattyú egy hatalmas mind fuck, aminek a vége csavarja a székbe szögezett. A Noé pedig jó film, ám voltak kisebb nagyobb problémáim vele. Mai filmünk a mother! vagyis magyar címén anyám! Egy megosztó film lett. Cannesban kifütyülték, s a közönségnek nem tetszett.

A történet szerint a házaspár egy erdő közepén található házban éldegél. Kapcsolatuk elhidegült, férfi egy költő, aki alkotói válságban van. A nő a korábban leégett házat renoválja újra. Váratlanul betoppan egy idős férfi, aki orvos és szeretne megszállni. Nagy rajongója a költőnek, s a művész megengedi, hogy itt alhasson. Annak ellenére, hogy felesége ellenzi a dolgot. Másnap megjelenik az idegen felesége, aki kezdi magát otthonosan érezni. Hamarosan felbukkan a házaspár gyerekei, akik összeverekednek, s a fiatalabbik meg is hal. A halotti tort követően, a költő végre ihletet kap, s megírja a fő művét. A nő pedig teherbe esik. Ezután pedig a házban elszabadul pokol, ahogy megjelennek a könyv rajongói.

Spoileres rész következik, ha nem láttad még a filmet, itt állj meg az olvasással!

Az anyám! Egy allegorikus psziho thrillerbe oltott dráma. A Bibliát veszi alapul a film, a Teremtés történettől egészen a Végítéletig. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy szereplőnek sincs neve. Konkrét karakter nevek, sincsenek, csupán archetípusok, amik állandóak a világban. A férfi szenved, attól hogy nem tud alkotni, amikor pedig igen, akkor kirobban a boldogságtól. Szereti a feleségét, ám az őt, éltető tömeget még jobban, s ez imponál a számára. Amint pedig a nép elszabadul, ő mindent megbocsát. A férfi könyve változást hoz mindenki életébe. A műve elképesztő módon mozgósítja az embereket. A költő Isten, míg a nő a Föld anya. Aki csak ad, ad és ad; de soha nem kap semmit. A nő együtt él a házzal, érzi annak szív verését, s ha kár tesznek benne, azt ő is megérzi. Az emberek pedig az utolsó tégláig lebontják az egész házat. A gyerek az ő alkotása, biológiai értelemben vett műve. Amikor pedig ezt is elveszik tőle, teljesen összetörik. Javier Bardem és Jennifer Lawrence nagyszerű párost lakott. Előbbitől elvártam ezt a színvonalat, az utóbbi azonban hatalmas meglepetés volt. Jó volt látni ebben a tőle nem meg szokott szerepben. A nő szenvedését rossz volt nézni, ahogy az emberi gonoszság felemészti őt.

A férfit Ed Harris alakította, aki jó volt. Ő Ádámot képviselte. Évát pedig Michelle Pfeifer játszotta, aki nem akar öregedni. Egy rendkívül arrogáns, bunkó figurát hozott. Ahogy öntelt módon sétálgat a házban, s még ő kéri ki magának. Ezt a jól ismert érzést, hogy barom emberek neveletlen módon viselkednek az otthonodban a végletekig, csavarják.

Mert a film erőszakossága nagyon ott van a szeren. Az utolsó harminc perc elviselhetetlen volt, ami olyan durva, hogy én magam sokkot kaptam! Az egy dolog, hogy a filmekben és sorozatokban a megdöbbentés eszközéül, mindig valami kiakasztó jelenetet kell betenni; de itt a film végén, amikor meggyilkolják a csecsemőt én nem bírtam nézni a vászont. Utána pedig megverik a nőt, én a bőgés határán voltam. Ennél keményebb pillanatot még soha nem láttam moziban. Az egész film alatt négyen ültünk bent, s biztos, hogy őket is megviselte. Azt nem értem, hogy a bú bánatba kapott 16os karikát ez a film?

Az operatőri munka állandóan az emberek arcát vette közelről vagy körbe-körbe forgott a kamera. Ráadásul a kép se volt tiszta, nagyon szemcsés volt az egész. A hangkeverés nagyon jó volt, ahogy a zajokat kezelték a remek volt.

A film nemcsak a Bibliáról szól, hanem másról is. A férfi a művészetben tud kiteljesedni, míg a nő az anyásságban. A tipikus női és férfi jegyeket tartalmazzák. S ha lefejtsük róla ezt is, akkor a művész és a múzsa története bontakozik ki.

Az anyám! Egy olyan film, amiről sokat lehet beszélgetni, azonban nem ajánlom mindenkinek. Erős idegzetű és gyomrú nézőknek kötelező. Az anyám! Egy művészfilm, amit a pláza közönség messzire kerüljön el! Ha rossz kedved van, akkor ne nézd meg, mert utána a szemfogaddal akarod felvágni az ereidet.

 

Értékelés:80%

Ezt figyeld:-Michelle Pfiefer még mindig gyönyörűen néz ki

-Az utolsó 30 percet, ami sokkoló és erőszakos

A bejegyzés trackback címe:

https://filmhaver.blog.hu/api/trackback/id/tr8913850936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.