Filmhaver

Sóhajok élménybeszámoló

2018. november 16. - Vollai Martin

SÓHAJOK

 suspiria_ver9.jpg

Mielőtt belemennék az új verzióba, fontosnak tartom beszélni a régiről. Pár hónappal ezelőtt volt alkalmam bepótolni a filmet, s azt kell, mondjam, hogy egy meglepően jó alkotást láttam. Korát meghazudtoló operatőri munka, gyönyörű zene, s az a kutyás jelenet pedig a legijesztőbb momentum volt! A legnagyobb problémám a helyenként „gagyi” effektek, melyek inkább nevetségesek voltak. De e hibaellenére egy jó szintet hozott.

 

Már az első előzetes levett a lábamról, a hátborzongató hangulat abban a 2 percben kiválóan átjött. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy a játékidő 152 perc lesz.

 

A történet szerint a kettészakadt Berlinben járunk 1977-ben, ahová egy fiatal lány a nagy hírnevű Markos tánciskolába jelentkezik. A próbán átmegy, s még el is tudják szállásolni. Ugyanis a szobája egy itteni táncnövendéké Patríciáé volt, aki rejtélyes körülmények között nyomtalanul eltűnt. Megkezdődnek a táncleckék, Madame Blanc elégedett Susie munkájával. Azonban a felszín alatt valami rossz munkálkodik, egy pszichológus, aki Patríciát a lány nyomába ered. Az intézményben rejtélyes dolgok történnek, Susie szoba társa is gyanakodni kezd. Amit talál az pedig a legvadabb elképzeléseit is felülmúlják.

 suspiria.jpg

(Mintha csak egy bizarr divat bemutatón lennénk!)

 

 

A Sóhajok egy remek film, azonban nem ajánlható bárkinek. Ez nem az insta Ica illetve #YOLO Pistike kedvenc darabja lesz. Mert lassú, nyomasztó, nem rág mindent a szádba illetve magyar felirattal eredeti nyelven fut. Ezen tényezőknek köszönhetően, majd jó páran az online fórumokon „unalmas vacaknak” fogják titulálni a filmet.

 

A Suspiria mint korábban írtam nem átlag horror, így rögtön a felütésnél kitűnik ez. Felvonásokra van osztva, akárcsak egy Lars Von Trier film. Ha az utolsó epilógust lehagyták volna, egy jóval feszesebb alkotást kaphatunk volna. A színészi játék egész vegyes volt a számomra. A főszereplőt a Szürke filmek sztárja Dakota Johnson játszotta, akit továbbra sem tartok jó színésznőnek, azonban itt elviselhetőbb volt, mint Anasztáziaként. Sara ezúttal nagyobb szerephez jut, hiszen ő is felfedezi a ház titkát. Ha már titoknál tartunk, a film az első öt percben konkretizálja, hogy mi folyik itt (Gyöngyös helyett Berlinben), ezáltal bepillantást nyerhetünk a Markos tánciskola sötét rejtelmeibe. Tilda Swinton kettős szerepben van jelen. Egyrészt, mint Madame Blanc, akinek hidegrázós tekintettől megfagy az emberben a vér. Másrészt Dr. Josef Klembert, az idős pszichológust, Swinton pedig olyan meggyőzően hozta a férfialakítást, hogy ha úgy ülök le elé, hogy ezt nem tudom, akkor azt hittem volna, hogy találtak egy német nyelvű bácsikát a szerepre.

A filmet a Szólítsa neveden direktora készítette, s ezzel egy újabb filmje került be az idei TOP 25-ömbe. Az operatőri munka első osztályú, bár ez már az eredetiben is lenyűgöző volt. A zene pedig egy lüktető, érzetet ad a filmhez. A korhatárkarika pedig nem véletlen, a ritkán, de akkor a csontig hatoló brutalitás beleég az ember retinájába. Ráadásul a rendező az erőszakot tánc mozdulatok szépségével keveri, melyek egy véres zenés darabra hasonlítanak. Melyet a lezáró jelenet koronáz meg, melyhez foghatót én nem igen láttam.

 

Összességében nem mindenkinek ajánlott mű, de aki vevő a művészi stílusra, azt magával fogja ragadni ez a hipnotikus remek horror film.

Értékelés:80%

Ezt figyeld:-A tánc jelenetet! 

-A film végi rituálét

A bejegyzés trackback címe:

https://filmhaver.blog.hu/api/trackback/id/tr3314375679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.