EGY SOROZATGYILKOS FEJÉBEN (Spoileres)

Lars Von Trier egy megosztó figura, akárcsak a filmjei. A legutóbbi darabja Cannes-ben hasonló véleményeket kapott. Valaki a felénél feladta s kivonult a teremből, míg mások végig néztek s tetszett nekik.

A történet szerint Jack beszélget Verge-gel, arról hogy 12 év alatt több mint 60 embert eltett láb alól. Öt esetbe nyerhetünk betekintést. Jack nem átlagos gyilkos, intelligens, tisztaság mániás és kegyetlenül brutális. Soha nem kapták el, így egyre bátrabb s beválalósabb lett.

A továbbiakban spoilerezni fogok! Ha nem láttad a filmet, akkor majd tér vissza, miután megtekintetted.

A Ház, amit Jack épített nem egy szokványos darab. Ez nem a buta, pláza közönség számára készült darab volt. A rendezőtől megszokott módon ez egy művész film! Fejezetekre bontás, a narráció alatt kép/videó vágások, a történethez nem kapcsolódó informális részek, furcsa zenei felhozatal, kézi kamera munka. Ezen megszokott Trier elemek itt is megtalálhatóak. S itt jött át a legjobban. Leszámítva egy-két dolgot. Az operatőri munka kikészített, hogy ide-oda mozog a kamera. Hol a szereplők orrlyukában, fülcimpájában vagy homlokában voltunk. A zenei rész irritált, főleg az a zongorás rész. Ami még zavart, azok a párbeszédek. Itt azokra gondolok, amikor a többi emberrel beszélget Jack. Viszont amikor Verge-gel beszélget, na, azok igazán jók voltak! A művészetről, életről, halálról és gyilkosságról szóló értekezések roppant érdekesek voltak. A film erősen utal az Isteni színjátékra. Verge maga Vergilius, Jack pedig Dante. Az epilógus pedig az év mi a franc jelenete, mintha egy bizarr rémálomban lennénk. Leginkább annál a falmászásos jelenetnél láttam, csak elismerően csettintettem, hogy ez egy erős befejezés volt. Az erőszak ábrázolás viszont nem a gore elemekre ment rá. Hanem egy jóval keményebb, hatalmas gyomrost kap a néző az arcába.

(Ki a vad és ki a vadász?)

Gondolok itt a piknik jelenetre, ami esélyes az év legdurvább jelenetére. Jack egy háromfős családot ölt meg, majd a kis gyerekeket bábu módjára kitűzi. Ezután pedig kitömi, mint egy állatot. A másik momentum pedig a mell levágós rész.

Ami még nálam vont a film értékéből, hogy túl hosszú volt. Sok elnyújtott jelenet volt benne.

Matt Dillon olyan szintű félelmetes alakítást nyújt, hogy én jelölném Oscarra is. Az elején még egy töketlenebb fazon, később pedig egyre magabiztosabb lesz. Mivel egy pszichopatáról van szó, így az érzelmeit nem tudja kezelni. Verget a fantasztikus Bruno Ganz játszotta, akiről sokáig azt hittem, hogy valami doktor, aki beszélget a páciensével. Itt van még Uma Thurman, aki egy hülye nőt játszik, aki megérdemelten hal meg. A kicsit nyúzottnak tűnsz Edgar nő (Siobhan Fallon Hogan) pedig egy idős özvegyet játszik, aki szintén a rövidebbet húzza.

Arról még nem írtam, hogy a filmnek van egy fekete humora, ami jól állt neki. Sokszor megmosolyogtatott. A magyar szinkron pedig az utóbbi évek egyik legjobbja. Fekete Ernő zseniális casting volt.

A mozi élményről szeretnék írni. Cinema Cityben néztem, este nem voltak sokan. De a teremben volt két rap sapkás tahó, akik végig röhögték a filmet. Majd miután jöttem a teremből kifelé, azt mondták, hogy ilyen szart még nem láttak. Pubbikáim menjetek inkább a Robin Hoodra, vagy a Legendás állatokra.

Ezt a darabot a művész film rajongóknak ajánlom!

Ezt figyeld:-A piknik jelenetet

-Matt Dillon félelmetes alakítását

-A lezárást