Monster Hunter élménybeszámoló
SZÖRNYVADÁSZAT
Paul W.S. Anderson és Milla Jovovich egy személyben felel a rettenet videojáték- adaptációkért, a Kaptár-filmekért, melyek színvonala a rossztól a nézhetetlenig terjed. Ezúttal egy újabb franchise került a kezük alá: ez a Monster Hunter.
A történet szerint Natalie Artemis egy katonai egységet vezet, amikor váratlanul egy vihar közepébe kerülnek. Elkerülnek messze, s próbálnak hazatalálni. Hamarosan ráébrednek, hogy ez nem a Föld, ugyanis óriási méretű szörnyek támadnak rájuk. A csapat széthullik, s a nő egyedül marad. Egy ázsiai férfi fut a segítségére, ugyanis ő jóval korábban egy hajóval került ide. Ő is szeretne a családjához visszajutni. Szembe szállnak a bestiákkal.
A Kaptár-filmek szörnyűek voltak. A legutóbbi Utolsó fejezet című alkotás pedig már fizikailag is nézhetetlen volt, konkrétan kifolyik a szemed a megtekintése közben. Persze szigorú vagyok a rendező géniusszal, hiszen neki köszönhetjük az első Mortal Kombatot is. Mikor bejelentették, hogy ismét a mozikba küld egy újabb darab szemetet, épp ezért kíváncsi voltam rá. Már csak a katasztrófaturizmus miatt.
Azonban ennek ellenére egy nézhető film lett a Monster Hunter. Jó, nem egy mestermű, de a maga nemében ez is már valami. Kezdve ott, hogy itt nincs fölösleges drámázás, politizálás és karakterépítgetés. Itt mindenki egy vagy még annyi mondatos figura sem. Milla Jovovich továbbra is élvezettel rúgja szét az ellenfél hátsóját, legyen az ember vagy szörny. Tony Jaa harcművész képességeit megmutatja, csak ebből a gyatra vágás miatt alig látunk valamit. A közös jeleneteik élettel teliek és vidámak voltak, működött a kémia kettőjük közt. Ron Perlman valószínűleg egy nagyon csúnya fogadást bukhatott el, mert egy idétlen szőke parókával a fején kellett égetnie magát.
A játék harci világát átültették a jelen kori militarista környezetbe, ami jól állt a produkciónak. A látvánnyal nem volt gond, a lények jól néztek ki. S jó volt látni hogy a Godzilla II.:Szörnyek királyával ellentétben nemcsak a ködös, esős éjszakában harcolnak velük, hanem legtöbbször fényes nappal. Persze vannak részek, ahol a CGI néha ki tudja dobni az embert, főleg annál az indokalatlan macska hibrid lénynél. Jó most a rajongók biztos hőbörögnek, hogy a legjobb figura az egész szériában, de hangsúlyozom, én egy másodpercet se játszottam velük. Az operatőri munka szép volt, a tájképek jól mutattak, ez a sziklás sivatagos helyszín mutatós volt. Maga a zene olyan semmilyen, a tipikus agyatlan blockbuster alá tökéletesen illik is,
A film legnagyobb érdeme, hogy nem kellett a szemorvoshoz fordulni utána, ahogy az előző filmnél már javasolt volt. Akik szeretik az agyat kikapcsolós, buta, kő egyszerű akció scify-fantasy filmeket, azoknak egyszeri megtekintésre kiváló lesz. És fontos, hogy várjátok meg az első stáblista utáni jelenetet. Van egy bónusz momentum, amin én csak fogtam a fejem, hogy ez mégis mi a fene volt?!
Értékelés:50%
