ÖSSZEFOGÁS

A Disney legújabb alkotását sajnos ezúttal itthon kellett megnéznem a koronának köszönhetően, de ez nem jelenti azt, hogy rossz is lett.

A történet szerint egykoron Kumandra egy virágzó birodalom volt, ahol az emberek harmóniában éltek a sárkányokkal. A sárkányok szebbé, varázsaltossá tették a világot. Azonban megjelentek a drúnok, akik mindent elpusztítottak, kővé változtattak mindent. Az utolsó sárkány, Sisu egy kristály gömbbe zárta az erejét, ezzel pedig el lehetett kergetni a gonosz lényeket. Ám az emberek megharcoltak a kristályért, s főhősnőnk, Raya édesapja őrizte ezt. Az áruló Namaari és családja magáénak akarta a tárgyat, aminek a következménye az lett, hogy a kő széttört és öt darabra hasadt. Minden királyság egyet elvitt magával. A drúnok elszabadultak, s kitört a káosz. Évekkel később Raya magányosan járja a vidéket, amikor váratlanul kiszabadul a kődarabjából az elveszettnek hitt sárkány. Ha összegyűjtik az összes hiányzó részt, akkor van remény arra, hogy Raya is visszakaphatja a kő fogságába esett szülőjét. Ám a többi királyság ezt nem nézi jó szemmel. S megindul a hajsza a kövekért.

Kifejezetten vártam ezt az alkotást, mert szeretem a fantasyt, a road moviet és a tanulságoktól sem mentes Disney-meséket. A Raya és az utolsó sárkány pedig ezeket nagyszerűen teljesíti. Kezdve azzal, hogy a fantasy részt nagyszerűen mutatja be. Itt a sárkányok pozitív figurák, akik a vizet teremtik meg. A design egy jóval keletiesebb, kígyó és póni keveréket alkotott meg. Igazi ölelni való figurát hoztak ki belőle. Ehhez pedig a csupa szív szereplő is hozzá tesz. Sisu egy naiv, bájos lény, aki a pozitív gondolkodásával megváltoztatott mindenkit.

Maguk a szörnyek jók voltak, bár inkább olyasmi funkciójuk volt, mint a Semminek a Végtelen történetben. Az igazi gonoszság az emberekben volt. Itt lép be a tanulság is. Ugyanis a gonoszt az összefogás, a bizalom erejével lehet megállítani. Ez az üzenet ebben a végtelenül cinikus, gyanakvó és romlott világban egy nagyon is tanító jellegű dolog. Persze jönnek majd a kommentárok, hogy „Jaj Disney! Nyálas gennyes vacak.”. Sajnos ismerek a való életben is ilyen kiégett, mindenkit lenéző kritikusokat, elég a hazai fórumokon széttekinteni.

A „road movie”- jelleg is fantasztikus. A tájak változatosak, minden királyságnak másmilyen, gyönyörű környezete van. Az animáció első osztályú, talán a legszebb, amit a stúdiótól láthattam.

A szereplők nagyon jól eltaláltak. Raya egy szimpatikus figura, aki azon fáradozik, hogy visszahozza az apját az életbe. Mélyen csalódott az emberekben, hiszen a barátja miatt van most itt, ahol. Ezért nehezen bízik meg másokban, még a sárkányra is ferde szemmel néz. Mannari részben az édesanyja nyomására kényszerül árulásra, részben a hatalom megtartása végett. Pedig a szíve mélyén ő is hisz a jóban. Raya útitársai is jópofák voltak, kedvencem a csecsemő harcos/tolvaj volt a kis majomhadseregével.

Az érzelmi vetület sem marad el, a megszokott Disney-minőség itt is megjelenik. Vannak nagyon vicces részek, de igencsak drámaiak is. Az eredeti hangokat jól beleválogatták. Külön kiemelném Awkaniffát, mint Sisut, aki egy mulatságos s szerethető stílust adott a karakternek. Az tetszett, hogy itt nincs fölösleges dalolászás. Nem mintha a disneys musicalbetétekkel bármi bajom lenne. Magát a zenét James Newton Howard szerezte, s egy teljesen átlagos, kalandfilmes stílust hozott magával keleties jegyekkel felütve.

A Raya és az utolsó sárkány egy jól sikerült Disney-darab. Bár én kicsit sokalltam a hosszát. Valamint az kicsit sajnáltam, hogy nincsen benne kimondott főgonosz. Akik szeretik a stúdió filmjeit, azoknak szívesen ajánlom.

Értékelés:85%