„MÉH” RABOLTÁK EL?

A furcsa/gonosz filmek görög rendező zsenije idén újfent a művészfilm kedvelőinek hozta el egy dél-koreai alkotás remake-jét. Spoileres élménybeszámoló!!!

A történet szerint két „lapos Föld” -hívő, vidéki tuskó elrabol egy dúsgazdag nőt, aki egy gyógyszergyár vezérigazgatónője. Michelle egy határozott, karrierista nőszemély, aki szingli és szabadidejében küzdősportot űz. Ellenben Teddy, az egyik rabló, látszólag a világ lúzere, de alaposan felkészült a témából. Míg Don, a másikuk, nemcsak látszólag, de valóban vesztes alkat. Hiába szeretne szexelni, Teddy hatására vegyileg kasztrálják magukat, hogy Michelle ne csábíthassa el őket. Sikeresen megtörténik az emberrablás, a házuk pincéjében a földhöz láncolják a nőt. A haját leborotválják, mondván, így nem tud kommunikálni az anyahajóval. Vallomást akarnak kicsikarni belőle, aztán azt, hogy az Uralkodó tüntesse el az egységeit a Földről. Hiszen a mérgeik megölik a méheket.

Yorgos Lanthimos ezúttal, ahogy írtam, remaket készített, a Mentsétek meg a zöld bolygót! című filmet. Magát az eredeti művet nem láttam, azonban a történet megfogott engem. Bár maga a rendező igencsak megosztó alkotó. Valakik imádják, mások kirohannak tőle a világból. Én inkább a szeretem státuszban vagyok, habár a legutóbbi filmje a Kegyelem fajtái közel volt a nézhetetlenhez. Lanthimos munkásságában az emberi elnyomás, a gonoszság és a bizarr dolgok kéz a kézben járnak. Pont emiatt nehéz őt befognadni. Ebbe beleszámíthatjuk a komolyzenére komponált hosszú beállításokat, a rengeteg arc-közelit, a zombiként viselkedő embereket és a kiszámíthatatlan történeti íveket. Maga a rendező inkább európai művész, mintsem amerikai iparos.

A Bugonia se lett egy emészthető darab, de talán jóval egyszerűbb, mint az eddigi filmjei. Kis túlzással színpadon is előadható. Kivéve a legvégét, amiről még beszélni fogok.

Az egész javarészt egy mocskos pincében egy isten háta mögötti kis házban játszódik, illetve láthatjuk a nagyvárosi felhőkarcolót. A díszletek bár minimalisták, mégis élőek. Mivel ez egy karakterközpontú alkotás, így fontos a színészi munka. Ami itt a maximumon van. Emma Stone nagyszerűen hozta a nagyvállalati igazgatót, aki el van telve magától. Folyton tökéletességre hajt. Totál idiótának tartja a két emberrablót, sokszor jól leszereli őket verbálisan. Látszik rajta az utálattal vegyes szánalom, ahogy ezekre a visszamaradott konteósokra tekint. Teddyt Jesse Plemons alakítja, aki talán élete alakítását hozta. Ezt az egyszerre szánalmas, agresszív és ostoba embert ügyesen mutatja be. Egyik pillanatban még hisz a saját tervében, majd láthatjuk ahogyan összetörik. A múltjában Ricky, a helyi zsaru szexuálisan molesztálta. Semmivel se lehet lebeszélni, nem lehet rá hatni. Odakint bizonyára a Trump által agymosott szektások magukra ismertek benne. Dont az első filmes Aidan Delbis játssza, aki ezt a béna, manipulálható aggszüzet remekül előadja. Semmi magabiztossága, amit a gyógyszerekkel még jobban lenyom. Szóval mindhárman fantasztikusak. Mi mehetett félre? Nos a lezárás.

Ugyanis kiderül, hogy Teddynek végig igaza volt. Michelle elcsalja a munkahelyére. Azzal a céllal, ott az átjárón keresztül vigye az űrhajóra. Miután Don öngyilkos lesz, mert a helyi rendőr náluk kezdi el keresni a nőt, Teddy bedurvul. Eltöri Michelle térdét egy sörétes puskával. A kórházba rohan, ahol se szó se beszéd, beinjekcióz a betegeskedő anyjába egy ismeretlen szert. Hogy lehet valaki ennyire elvakult, hogy elhiggye ezt a mesét? Értem, hogy akinek a rokona a halál szélén van, bármit bevesz, de azért ne essünk túlzásba. Majd Michelle elcsalja a munkahelyére, ahol bevezeti az irodájába. A férfi elmondja, hogy a biztonság kedvéért egy robbanó mellény van rajta. A nő egy számológéppel beírja a titkos kódot. Bevezeti Teddyt egy gardróbba, hogy az fogja fellevitálni a hajóra. Ezután megtörténik a robbanás, Teddy feje leszakad. A nő túléli a robbantást, a mentők elviszik. Mikor a kórház felé mennek, visszasiet a mentőautóból a szobába. Beszél ő is a gardróbba, majd egy idegen hang kíséretében eltűnik. Hamarosan a hajón találja magát, ahol fura ruhába öltözött emberek fogadják. Az különösen érdekes, hogy az űrlényeknél is vannak rasszok (színes bőrűek, ázsiaik). Megkérdezik a tudós nőt, hogy a Földön töltött idő alatt mit tapasztalt. A nő az emberi gonoszság okán úgy dönt: pusztuljon mindenki, majd egy mozdulattal a Lapos földön kikapcsolja az ózonréteget. Innentől kezdve egy hosszú montázst láthatunk, ahogy az emberek különböző tevékenységek közben a világ összes pontján elálmosodnak. Azaz a Földet nem lehet már megmenteni, csak akkor, ha kiirtjuk a legnagyobb kártevőit. Hayao Myazaki közismerten környezetvédő rendező, de ő mindig pozitív üzenetként hozza le a világot. Ellenben a jó öreg Lantimosnál nincs kegyelem. Én jobban örültem volna egy kevésbé konkrét megoldásnak. Mondjuk olyannak, ami után lehetett volna beszélgetni, hogy mi a realitás s mi a képzelgés.

Összeségében talán ez a legközönségbarátabb darabja, de így is megőrizte a saját szerzőiségét.