ISTEN HOZOTT AMERIKÁBAN!

Nem mindennapi mozizásban/filmnézésben van/lesz annak része, aki megtekinti a Brutalista című filmet. Ugyanis a régi eposzok metódusát használja. Ezt az Akadémia is jelölésekkel honorálta, vajon megérdemelten-e? Spoileres élménybeszámolómból kiderül.

A történet szerint egy magyar származású zsidó építész s holokauszt -túlélő, Tóth László az Egyesült Államokba emigrál a II. világháború után. Ahol azonnal munkát s szállást is kap Attila nevű rokonánál. Egy holland dúsgazdag férfi fia kéri fel, hogy újítsanak fel az édesapja születésnapjára egy könyvtárszobát. A búsás pénz reményében elfogadják az ajánlatot, ám Harrison nem örül a műveletnek, ezért kidobatja őket a házából. Természetesen az ígért pénz se érkezik meg, emiatt Lászlónak távoznia kell Attila otthonából, és amiatt is, hogy a katolikus amerikai felesége azt hazudja: László részegen kikezdett vele. Ugrunk pár évet az időben, mikor László egy építkezésen dolgozik, mint munkás, jó barátjával Gordonnal. Utóbbi embert az ingyenétel-osztás során ismerte meg. A milliomos újabb ajánlatot tesz: egy közösségi házat kíván építtetni a philadelphiai zsidók számára, melyet édesanyjáról nevezne el. László belemegy a dologba, s közben megtudjuk, hogy a felesége s unokahúga a határon kívül maradt. Ezért az ügyvédek segítségével áthozatják őket is Amerikába. A film második felében pedig László építési munkáit láthatjuk.

Nem kis falatnak ígérkezett a Brutalista, ugyanis embert próbáló hossza van. 3 és fél óra, de ezt mind úgy, hogy a 100. percnél van egy 15 perces „intermission” azaz szünet. A vetítés előtt pedig jelezték, hogy ezalatt egy visszaszámláló fog peregni. A régies élményhez hozzátett, hogy VistaVision 35 mm kamerával lett rögzítve. Emiatt olyan érzésem volt, mintha a 50-es/60-as évekből rángatták volna elő.

A filmet javarészt Magyarországon forgatták, s ez sok helyen fel is tűnt. A stáblistán rengeteg magyar név szerepel mind a színészek közt (Mészöly Anna, Szőke Abigél), mind a konkrét stábban. Jancsó Dávid, a vágó szintén Oscarra lett jelölve, s nem kis munkája lehetett.

S ha már színészek s magyarság, a szereplők sokszor anyanyelvünkön szólalnak meg. Felicity Jones és Adrian Brody javarészt levelet olvas fel, montázs alatt, így nem látszik a szájmozgásuk. Utóbbi többször káromkodik, ám nem volt tiszta a kiejtése. Emiatt mesterséges intelligenciával nyúltak bele a hangjába. S sokan a jelölését visszavonnák, mert géppel nyúltak bele. Ezen károgó madaraknak üzenem, akkor hol a jó francba voltatok, mikor Rami Malek úgy nyert a Bohém rapszódiáért, hogy az énekrészeknél összefésülték az ő, Freddy Mercury és egy imitátor hangját? S ha már itt tartunk: Brody a Zongorista óta nem volt ennyire jó. A karaktere nem 100%ig tiszta, megcsalja a feleségét, láncdohányos és bunkó a munkásokkal. Érezni a nyomást rajta, hogy szeretne bizonyítani. Rossz érzés számára, hogy külföldi származású egy vadidegen országban. S hol kimondva, hol kimondatlanul éreztetik vele, hogy nem ide való.

Felicity Jones játssza Erzsébetet, a feleségét, aki a film második felében jelenik meg. Amikor megérkezik látjuk, hogy a háború során az éhezés miatt csontritkulás következtében tolószékbe kényszerült. Ő a „minden sikeres férfi mögött egy asszony áll” mintapéldája. Határozott, magabiztos személy, aki jó irányba tereli férjét. Hozzá kötődik a film egyik legerősebb momentuma is, amikor a végén kérdőre vonja Harrisont, mit művelt Lászlóval odaát az olasz bányákban.

S ha már Harrison, akkor beszélnék a gonosz kapitalista elnyomóról, akit Guy Pearce alakított. Piszok erős megjelenése volt, izzott a vásznon. Amikor pedig az olasz bányákban megerőszakolta Lászlót, azt nagyon rossz volt nézni. Nem homoszexualitásból, hanem dominanciából követte el. S mindezt nulla megbánással utána, bár nem mert a gyerekei szeme elé kerülni, azonnal elmenekült.

A többi figura csak elvétve beszélt magyarul, s itt picit jobban kijött a „külföldi megpróbálja a vadidegen nyelvet” - érzés.

A látványon egyáltalán nem érződik, hogy tízen pár millió dollár volt a büdzsé. Az viszont látszik, hogy nálunk forgatták, gondolok itt a darus jelenetre, amit egyértelműen a Duna-parton vettek fel.

Az operatőri munka is a régi időket idézi meg. Főleg a nyitány, ahol Saul fia ugrott be, mikor a tömegben előre nyomuló Lászlót látjuk sürögni-forogni. Sikolyok, zaklatott mindenki. Majd kifutunk egy hajó tatjára, s meglátjuk a Szabadság-szobrot. Lol Crawley képeitől minden monumentálisnak hat, pedig sokszor csak emberek beszélgetnek szobákban. Míg a zenét Daniel Blumberg szerezte, akinek ez az első komolyabb munkája.

Az élménybeszámolóm óta a film végül 3 díjat zsebelt be (Férfi főszereplő, zene, operatőr). Sajnos, ahogy fentebb írtam, Jancsó Dávid most alul maradt, de szerintem még találkozunk vele a díjátadókon más projektjeivel.

A Brutalista egy egyedi film, mely kis hazánknak különösen szívet melengető a témája miatt. Akik szeretnének betekintést nyerni a világháború utáni menekültek állapotába, azoknak kötelező darab!

Értékelés:85%