AZ ÖREG ÉS AZ IFJÚ

Mivel idén jelent meg Netflixen David Fincher 11.filmje, ezért úgy döntöttem hogy végig megyek a filmográfiáján. S a legvégén sorba állítok egy Top 11 listát a filmjeiből.

A történet szerint 1918-ban született Benjamin Button, aki egy különleges betegségben szenved. Öregemberként születik meg, s fokozatosan fiatalabb lesz. Apja elsőként végezni akar vele, ám végül egy idős otthonába viszi, ahol Quennie az intézmény vezetője befogadja. Itt ismerkedik meg Daisy Fullerrel, az egyik idős ember unokájával. A kislány és az öreg ember barátságát nem nézik jó szemmel, ám később ez szerelemmé válik. Ám nem lehetnek együtt, ahogy az idő telik pedig ismét egymásra találnak. A férfi megjárja a háború poklát is, rengeteg emberrel megismerkedik élete során. Köztük az édesapjával, aki egy gomb árus. Benjaminnak és szerelmének születik egy lányuk, ám nem tudja vállalni az apaságát a fiatalodását. Daisy a halálos ágyán öreg nőként meséli el a lánynak a történetüket.

Ha a film egyes részletei ismerősök lennének, akkor a hiba nem az ön készülékében van. Ugyanis a forgatókönyvet Eric Roth írta, aki az Oscar-díjas Forrest Gumpot írta. Sok kritikus ezért a „második Forrest film” cím szóval titulálta művet. Azonban mentségére szóljon, hogy ez egy regény adaptáció. Az erederi mű F.Scott Fitzgerald nevéhez fűződik, akinek többek között a Nagy Gatsbyt is köszönhetjük. Csak sajnos ez nem menti fel, az alól hogy ez egy jóval nyálasabb, giccsesebb és unalmasabb darab.

A film hossza több mint két és fél óra, a legvégére már erősen az órára pillantottam, hogy mikor lesz már vége. A legnagyobb probléma a főszereplő maga, Benjamin egy szürke, jellegtelen figura. Akinek csupán ez a betegsége, az ami érdekes. Persze hoznak ki ebből néhány jó poént, főleg a legelején. A többi részben egyszer se kérdeznek rá, hogy ő miért ilyen „különleges”. S itt nem csak a vele együtt élők, hanem a külsős emberek. Maga Brad Pitt jó volt, de itt egy tőle szokatlanabb érzelmesebb és érzékenyebb karaktert kapunk tőle. Cate Blanchett is oké volt, de nem sokat tudnék felidézni belőle. A többi mellékszereplő is korrekt alakítást nyújtott, de semmi kiemelkedő nem volt benne.

(GYÚRUNK, GYÚRUNK VAZZE?)

A zenét Alexandre Desplat szerezte, s egy szép scoret alkotott, de egy így most egy taktust se tudnék felidézni belőle. Az operatőri munka kifejezetten szép volt, ezt a barnás sárgás színvilágot az időskori részeknél jól alkalmazták. Az Akadémia 3 díjjal jutalmazta az alkotást. Ezek mind technikai díjak voltak. A legjobb látvány, a legjobb smink és a legjobb képi effektusok kategóriában győzedelmeskedett. Az utóbbival nem értek annyira egyet, főleg úgy hogy A Sötét Lovag vagy A Vasember is ott volt a jelöltek között.

David Fincher legkevésbbé szokványos filmje ez, a legjobb rendezés díját nem zsebelte be. Maga a jelöléssel elégedett vagyok, de én nem neki adtam volna. Ha már díjazni kellett volna valakit, akkor inkább láttam volna Ron Howard kezében a Frost/Nixonért.

A Benjamin Button különös élete nem egy rossz film, de nekem egy korrekt romantikus dráma, amit egyszer érdemes megnézni.