SÖTÉT CSENGŐHANGOK

A Sinister és a Dr. Strange alkotója legújabb thrillerével ismét egy remek filmet alkotott.

A történet szerint a Portyázó névre keresztelt sorozatgyilkos szedi áldozatait egy kisvárosban. Hősünket, Finniet is elrabolja, egy sötét pinceszobába zárja. A falon egy fekete telefon található, ami a gyilkos szerint nem működik. De néha a srácnak megszólal, s korábban megölt áldozatok hangja szól a kagylóba. Megpróbálják, segíteni őt, hogy megszökjön. Eközben a kisfiú húgának látomásai vannak, melyek előre mozdíthatják a nyomozást. Nagyon vártam ezt a filmet, elsősorban az alkotó gárda miatt, másodsorban a marketing kampány miatt. Egy nagyon jó plakát és hangulatos előzetes után nálam az év egyik legjobban várt filmje lett. A stúdió pár hónapot halasztott a premieren, viszont megmaradt a moziformátum, nem került fel semmilyen streaming szolgáltatóra. Azonban a sok negatív hazai élmény miatt féltem itt is, hogy idióta lesz a közönség. A gyanú részben igaz is lett. Két negyvenéves nő végig kommenteket fűzött a filmhez, de olyan hangosan, mintha valaki kérte volna őket. „Captain Obvioust” játszottak, minden fordulhatnál összenéztek, s mondták: „tudtam, hogy ez lesz!”. De ezen kívül nem volt semmi zavaró, nem kellett a röhögő párocskák meg a tinik hadát elviselnem. A film viszont tetszett, igaz semmi újító nincs benne, de azt jól ábrázolta. A látvány jól visszaadta a kort. Az különösen tetszett, hogy a gyerekek mertek csúnyán beszélni. S nem ilyen finomkodó módon trágárkodtak. Egy jó helyen elsütött káromkodás viccessé tette a filmet. A gyerekszínészek természtesek voltak. A kislány drámai háttere, a képessége iránt érzett szkeptikus viselkedés jópofa volt. Illetve volt egy kemény csaj, aki,-ha kellett-, akkor leütötte bátyja zaklatóit. Finnie a szokásos lúzer srác, akit sokat szívatnak, hogy a végén megnőjenek a tökei, kiálljon magáért ha kell. Az apa a sablonos verekedős, alkesz bunkó, akinek azonban van szíve. A Portyázó pedig elég félelmetes volt. Ethan Hawke arcát alig látni, azonban így is creepy volt. A maszkkal nagyon menő volt. Az elrabló jelenet pedig körülbelül olyan váratlan és sokkoló, mint az AZ filmben a csatornás támadás. A filmet két darabra bontanám. A bezárt részek egy átlagos kamara thriller, míg a víziós részek egy Ragyogás omázs. A két szálat pedig jól köti össze. Viszont volt egy olyan része, ami nem tetszett. Ez a vicces mellékkarakter, a füves csávó, aki segíteni akar a nyomozásban. Teljesen fölösleges volt, kivéve a csavart a végén, de az nem menti a bugyuta perceket, amiket elvett a játékidőből. Illetve a természetfeletti szál is egy ponton inkább már röhejes volt, a telefonos ökölvívó-oktatásra gondolok. Valamint a két teljesen indokolatlan jumpscare, ami nélkül simán meglehettünk volna. Amit még ki akarok emelni, az a zene, amit Mark Körben szerzett. Egy Sinisterhez hasonló ijesztő elektronikus zenei világ jelent meg. Összességében szórakoztató thriller lett a Fekete telefon. A műfaj szerelmeseinek nagyon ajánlom.