KIÖREGEDETT RENDEZŐK II.

Ahogy korábban jeleztem, az idős alkotókról indítok sorozatot. Jelen emberünk idén tölti a 87-et, épp ezért felmerült bennem, nem lenne-e érdemes visszavonulnia? Jöjjön Sir Ridley Scott!

Karrierje egy párbajos középkori filmmel indult el, ám az igazi áttörést az Alien-A nyolcadik utas:A Halállal érte el. Még karrierje elején reklámfilmeket forgatott, köztük a legendás 1984-et idéző Apple Mac hirdetést. Majd fokozatosan hozta el nagyszerű alkotásait: a Szárnyas fejvadászt, Az 1492-A Paradicsom meghódítását, Hannibált vagy a most vizsgálandó film előzményét, a Gladiátort. A „szandálos” történelmi akciófilmek kora azonban a 2000-es években már régen mögöttünk volt, amikor előállt egy ilyen darabbal. A film 100 millióba került, de több mint 400 milliót hozott. 12 Oscarra jelölték, ebből pedig ötöt váltott díjra (Legjobb férfi főszereplő, Hang, Vizuális effektek, Jelmez, Film). A rendező karrierje ezután igencsak hullámzóvá vált. Az utóbbi években a színvonal is megbicsaklott. Egyszer egy gyengébb, majd utána egy kicsit erősebb film következett. Közel a 85-höz pedig újfent egy nagyágyút kellett durrantania. Ezért nyúlt vissza az egyik legsikeresebb művéhez.

Eredetileg teljesen másképp folytatta volna a történetet. Maximust halála után az istenek visszaküldik a Földre. A keresztény üldözések korába, ahol fel kel kutatnia a bujdosó keresztényeket. Ám végül az istenek megharagudnak rá, s egy hosszú út során a középkortól a modern háborúkon át a mai korig ment volna hősünk, ahol egy pentagoni tiszt testébe landolt volna. Azonban ezt elvetették. Ehelyett egy sokkal földhöz ragadtabb storyt kaptunk.

Lucius, aki egykoron a trón örököse volt, árvaságra jutott. Akkor kapcsolódunk bele sorsának követésébe, amikor feleségével Numidia falait védi. A római légiók megrohamozzák őket, s egy vízi csata/ostrom során el is halálozik Arishat. A sereg vezetője, Acacius öleti meg, aki visszatérvén Rómába, azt érzi, rosszat tett. Hiszen két elmebeteg pszichopata, Getta és Caracalla ikercsászárok zsarnokian uralkodnak a nép felett. Az átlagemberek éheznek, a városok bűzlenek, és haldoklik a Birodalom. Ám ők a játékoknak, az élvezeteknek s hódításoknak élnek. Mikor Lucius egy Macrinus nevű gazdag kereskedő tulajdona lesz, a férfi felkéri, legyen a gladiátora, s együtt menjenek a Colosseumba. Cserébe Lucius a tábornok fejét kéri. Mikor megérkezik, hamarosan találkozik eltűntnek vélt anyjával, Lucillával, aki pedig újra házasodott, s Acaciussal titokban a császárok megdöntésén fáradozik. Ehhez pedig régi cselszövő társa, Grachus szenátor is csatlakozik. Ám az ikrek trónjára Marcinusnak is fáj a foga.

A korai kritikák lehúzták a folytatást, feleslegesnek és gyengének titulálták. Engem nagyon érdekelt, ám a marketing nekem se tetszett. Az első előzetesben használt Kanye West rapbetét annyira nem illett oda, ahogy az újpesti szurkoló Ferencvárosba. Azonban mégis elmentem rá, mégpedig 4DX 2Dbe, magyar szinkronnal. Itt említenék egy technikai bakit: az utolsó jelenet némán pörgött végig, mert elment a hang, s csak a stáblista során jött vissza.

Számomra elég középszerű darab lett a Gladiátor II.. Már ott elveszítettek, hogy lecserélték Hans Zimmert. A zenét Harry Gregson-Williams szerezte, s bár néha megidézte az eredeti score-t, semmilyen lett a végeredmény. Aki visszatért, az operatőr, itt pedig elég műanyag a látványvilág. Kevesebb a valós helyszín, sokszor ledobott a vetített háttér. A vizuális effektek pedig szörnyűek, főleg, ha a CGI állatokat nézzük. A 7.generációs videojátékok szebbek, mint amilyennek itt a digitális lények. Viszont amikor valós helyszínen, valós eszközökkel ütköznek meg, az szemet gyönyörködtető. Az akciók ennél fogva jók, az ököl-/kardpárbajok súlyosak. Fröcsög a CGI vér, ami kissé még túlzásnak is hathat. A jelmez és a sminkmunka pedig ismét első osztályú.

A színészek játéka már kérdéses. Paul Mescalon hatalmas teher volt, hiszen egy Oscar-nyertes alakítást (Crowe) kellett felülmúlnia. Nekem olyan erőltetettnek tűnt az igyekezete. A srácot néha őrült pillanatok kapják el, ekkor magában röhögcsél, vicsorog. A komoly részeknél előveszi a durcás arcot, de Maximus saruját se köthetné meg. Russel Crowe karizmatikus jelenléte nem jött át ide, de cserébe látszott, hogy testileg legalább jól felkészült. Pedro Pascal két sikersorozat között ugrott be. Aki hozta a szokásos formáját, de semmi eget rengető. Bár én nem tudtam túltenni azon magam, hogy Acaciusnak hívták, s mindig a gyerek mondóka ugrott be róla. Az ikrek erősen over the top módon adták elő a gonoszokat. Olyan volt, mintha keverték volna Scottyt az Austin Powersből és Joffreyt a Trónok Harcából. Az új figurák közül egyértelműen Denzel Washington vitte a prímet, aki egy aljas cselszövő, törtető gazdag üzletember volt. Azt sajnáltam, hogy a végére a manipulátor mesterelme kardot ránt, nem illett hozzá ez a magatartás.

Lucillát, mint régi karaktert ügyesen behozták, jó volt látni, milyen szépen öregedett meg Connie Nielsen.

A forgatókönyvet David Scappa és Peter Craig írta, előbbi a Napóleont is jegyzi. A film utolsó harmada eléggé összecsapottnak tűnik, olyan érzésem volt, mintha kivágtak volna fél órát. Illetve a párbeszédek is csikorogtak sokszor.

A Gladiátor II. az a fajta folytatás lett, amit senki sem kért, de nem lett nézhetetlen.