EGY ÚJ ÉLMÉNY ?

Az 1992es Disney féle Aladdin egy igazi klasszikus, ami a reneszánsz korszak egyik legelismertebb darabja.

A történet szerint Agraba városában járunk, ahol egy tolvaj fiatalember megment egy lányt, akit lopáson kapnak. A lányról kiderül, hogy ő Jázmin hercegnő a szultán lánya. A lány szeretné, hogy apja után ő lenne az uralkodó. Azonban nem hajlandó férjül menni holmi jött ment hercegekhez. Aladdint elkapják, a parancsot pedig Jafar adta ki. Ő a szultán első tanácsosa, aki meg akar találni egy csoda lámpást. A lámpa egy sivatagi barlangban található, Jafar átveri Aladdint, azonban a fiú bent ragad a barlangban. Aladdin megdörzsöli a lámpást, és meglepetésére egy varázslatos figura Dzsinn jelenik meg. Dzsinni elmondja, hogy hármat lehet kívánni, azonban vannak szabályok. Nem támaszthat fel halottat, nem lobbant lángra szerelmet, s nincs olyan hogy több kívánság. Aladdin azt kéri, változtassa herceggé, hogy elvehesse a hercegnőt. A lánnyal való kapcsolata pedig fokozatosan elmélyül. Eközben Jafar tovább szövi gonosz tervét.

(S a te három kívánságod mi lenne haver?)

A nagy remake láz közepette befutott a Disney féle Aladdin újrázása. S lehet, hogy kapom majd az íveket, de én gyerekként nem voltam elájulva a filmtől! Épp ezért nem vágott földhöz, hogy élőszereplős feldolgozást kapunk. A film a Sherlock Holmes alkotója Guy Ritchie keze alól került ki. A legnagyobb bajok akkor kezdődtek, amikor kiderült ki fogja játszani Dzsinnit. Az eredeti verzióban Robin Williamsről mintázták a figurát, ám a színész halála után nehéz volt pótolni. A szerep Will Smith-hez került, a felhördülések pedig az Entertemaint Weeklyben bemutatott fotók láttán hangzottak fel. Az előzeteseken pedig ritka rondán nézett ki a CGI. De megérkezett a film premier s azt hittem a kritikusok szanaszét tépik a filmet, és pozitív visszhangot kapott az alkotás. Úgy voltam vele adok neki egy esélyt. S ahhoz képest elég nézhető lett.

A film egész jól néz ki. Szépen visszaadják ezt a színpompás indiai világot, csak kicsit árnyalhatták volna a poros Agraba nyomor negyedével. Az effektek nem olyan szembántóak, mint mondjuk egy Szépség és szörnyeteg esetén. A zenei betétek mozgalmasak, és van két egyébként teljesen fölösleges dal is. Azonban nem sokat változtattak. Illetve ha mégis akkor vannak jobb ötletek. Jázmin hercegnő ezúttal nem egy síkú, megmentésre szoruló lány, hanem egy jóval erősebb, független női karakter. Sok ember itt egyből a genderista, feminista, olcsó hollywoodi szálat látják bele, de szerintem egy jó árnyalatot kapott így a karakter. A keleti férfi uralta világban úgy érzi, hogy apja már túl öreg, beteg hogy uralkodjon. Ezért van hozzá ereje, hogy elvezessen egy országot. S van is benne spiritusz, nemcsak egy a seggükből elővett fordulat ez. Ehhez a nagyszerű színészi játék is hozzátesz, Naomi Scott kiváló választás volt a szerepre.

Viszont ami nem sikerült jól azok a fő gonoszak. Jágó csak egy szimpla papagáj volt, aki ismételgette, amit mondtak neki. Az eredeti verzióban egy jóval viccesebb figura volt, akinek volt egy-két jópofa beszólása. Maga Jafar pedig mint casting, mint karakter szempontjából katasztrofális volt. A legikonikusabb negatív karakter a Disney filmekből, itt pedig egy súlytalan, semmilyen alak volt. Hiányzott belőle mindaz a fenyegető, ám méltóságteljes jelenlét, ami igazán naggyá tette. Nem is beszélve hogy a fináléban itt nem változott át óriás kobrává. Helyette a papagájból lett egy griff szörnyeteg. Maguk a poénos mellékszereplők jók voltak, Abu és a repülő szőnyeg ügyesen át lettek ültetve. Maga a címszereplő pedig jellegtelen volt, Mena Massoud játéka olyan volt, mint a víz ízű indiai tea. Azonban a legfontosabb karakterről is beszélnem kell. Dzsinni karakterét jól átalakította a saját személyiségére Will Smith. Bár nem olyan tenyérbe mászó, mint maga Williams, ő inkább egy kedves, jó fej haver volt. Furcsa volt elsőre, hogy egy jóval nyugodtabb tempót diktál, a végére egész jól belerázódott a szerepbe.

Az Aladdin remake, élőszereplős feldolgozás nem lett tragédia, de tudtunk volna élni nélküle. A legjobb megfogalmazást Tune Up Radio podcast fogalmazta meg, hogy olyan, mint a kelkáposzta-főzelék. Igazából nem ehetetlenül szar, csak miért létezik?