KIÖREGEDETT RENDEZŐK I.

Ahogy a Szer élménbeszámolómnál kitértem az öregedésre, mint a hollywoodi sztárokat érintő tényezőre, most az alkotókra is kiterjesztem a vizsgálódást. Sok olyan rendező van az álomgyárban, akik már bőven 80 felett vannak. S ilyenkor elgondolkodik az ember: vajon megéri még alkotniuk? Vagy inkább unokázással nyugdíjas életvitelt folytassanak? Most két kultikus rendezővel kapcsolatban vetem föl ezt a kérdést. Elsőként jöjjön Francis Ford Coppola!

Ez a név a mai fiataloknak nem sokat mond, ám a filmkedvelőknek annál inkább. A 70-es években igazi sikerszériát tudhat a magáénak. Keresztapa, Magánbeszélgetések, Keresztapa II.,Apokalipszis most! című alkotásaival a halhatatlanok társulatába került. Utóbbi film forgatása során merült fel a Megalopolisz ötlete. A legutolsó sikere a 92-es Drakula volt, utána bukások következtek vagy legalább is rossz filmek. 2001.szeptember 11. betett a megvalósításnak, ugyanis a forgatókönyvben egy szovjet műhold csapódik a városba.

2019-ben végleg eldöntötte, hogy megcsinálja magnum opusát. Ehhez viszont, mivel egy nagy stúdió se támogatta az ötletét, saját magának kellett finanszíroznia a költségeket. Ezért eladta a borászata jelentős részét, s az ebből befolyt nagyjából 120 millió dollárt szánta a büdzsére. A színészválogatás során a fő cél az „anti-woke” gárda volt, akik nem túl népszerűek, mondván: ne egy tipikus hollywoodi szuperprodukció legyen.

A forgatás se zajlott zökkenőmentesen. Összeveszett a stábbal, kirúgatta az art design osztályosokat. Sokat késett, végig a lakókocsijában henyélt és marihuánát szívott. A céges bulin pedig nőket fogdosott vagy tett nekik szexuális ajánlatokat. Illetve a szexjelenetet is intimitás koordinátor nélkül vette fel. A filmet végül a Cannes-i Filmfesztiválon mutatta be, ahol az egyik jelenetben egy élő ember sétált a vászon elé s tette fel a kérdést a színésznek.

Ahogy az elvárható volt, kifütyülték az alkotását. A mozikba kerülvén azonban még nagyobbat hasalt, világszinten 13 milliót hozott eddig. Itthon is bemutatásra került, sajnos a kései vetítések miatt nem tudtam eljutni rá. Ám a Tune Up Radio Podcast készített egy audiokommentárt, melynek köszönhetően meg tudtam tekinteni, s azt kell mondjam csak is így érte meg.

A „történet” egy Új Róma névre keresztelt New York Cityben játszódik. A főhős, Ceaser egy építész zseni, aki feltalálja a megalon nevű mindenre is jó anyagot. Egy Megalopolisz nevű álomhelyet kíván felépíteni, ám a gonosz polgármesternek, Cracussnak más tervei vannak. A hatalomért Cracuss fia, Clodio is versenybe száll. A polgármester lánya Ceaser szerelme lesz. Közben pedig egy csalafinta riporternő, Wow Platinum elcsábítja Cracusst, és ő is versengeni kezd.

Sokszor említem az általam utált, tetovált, felnyírt hajú plázanézőket, akik megvetéssel gondolnak a művészfilmekre. Nos, ebben az esetben egyetértek velük, ez egy ízig-vérig önmagára élvezkedő darab. Elkoptatott kifejezés a „katyvasz”, de erre tökéletes. A Drakulához hasonlóan igyekszik játszani az áttűnésekkel, a montázsokkal. Az igyekezet inkább nevetséges. Az operatőri munka is szegényes, a fókusz is gyakran életlen. A látvány pedig ocsmány, a vizuális effektek mintha egy 7.generációs videojátékból léptek volna elő. A zene pedig úgy vész el a produkcióban, mint kéményseprő a szénbányában.

A színészi játék annyira rossz, hogy nem lehet szavakkal körülírni. Mindenki olyan ripacs alakítást tesz le, amit Jim Carrey is megirigyelne. Egy váratlan pillanatban elkezdenek táncolni vagy grimaszokat vágni. Pedig nem is béna alakok álltak a kamerák elé. Adam Driver, Gian Carlo Esposito, Jon Voight, Aubrey Plaza, Jason Swartzman, Shia LeBouf, Laurence Fishburne, Talia Shire vagy Dustin Hoffman. Utóbbi hosszú szünet után tért vissza, de minek? Siralmas mindenki, amihez a rettenetes párbeszédek is hozzásegítenek. Nincs olyan pillanat, ahol nem valami nagy szónoktól idéznének. S ehhez hozzájön még, hogy a szereplők, mint a Szomszédokban, a kamerába fordulva mondják el a mondanivalót. Illetve ott van még a narráció, ami szintén magyaráz. De látjuk, értjük. Didaktikus, dilettáns az egész.

A vágás is iszonyatos, néha félpercenként vagdosnak, néha meg indokolatlanul hosszan kitartanak egy jelenetet. Máskor meg bevágják Adam Driver fejét, ahogy szenved.

A Megalopolisz olyan érzést kelt, mintha egy kínos öregember mesélését hallgatnám. Akit régen kedveltem, de mára már inkább idegesítő lett. A 2024-es év legrosszabb alkotása lett, katasztrófaturistáknak kötelező!