NEM FÉREK A BŐRÖDBE

A szépség, mondhatni, mulandó dolog, főleg nekünk halandóknak. Vajon mi történik, amikor az egykoron nagy sztár meghozza élete legrosszabb döntését? S ezzel elindul egy pokoli úton.

A mai modern társadalomban, leginkább az internet korában mindenki a képernyőkre teszi ki a testét. Csak akkor számítasz nagymenőnek, ha gyönyörű vagy. Emiatt rengetegen az öregedéstől tartva fekszenek a szike alá. Ám a várt beavatkozás rosszabbul tud végződni. Mindannyian látjuk, hogy botoxolt arcú, szétplasztikázott modellek járkálnak köztünk. Hollywoodban íratlan szabály, ha egy színésznő átlépi a 35 éves kort, akkor nem kaphat prominens szerepet. Parkoló pályára kerül, hogy aztán amikor már alig él, elhívják egy flancos Oscar-gálára, ahol persze megtapsolják, de ők is tudják, ő már a múlté. S mivel férfiuralom van az álomgyárban, ezeket az embereket rendesen ki is használják.

Hasonló cipőben jár Elisabeth Sparkle is, aki 50 évesen egy fitnesz műsort vezet. Ám a stúdió úgy dönt, nincs rá szükségük, egy fiatal, friss, ropogós üdvöske kell nekik. Egy autóbaleset után egy ápoló átad neki egy pendrive-ot, amin egy telefonszám van, a másik oldalán pedig a SZER szó. Megtekinti a tartalmát, melyben egy testetlen hang elmondja: ha ezt a szolgáltatást igénybe veszi, elérheti önmaga jobb, fiatalabb és tökéletesebb oldalát. Csupán hetente testet kell cserélniük.

A francia rendezőnő, Coralie Fargeat újabb alkotása Cannes-ban mutatkozott be, ahonnan elvitte a Legjobb Forgatókönyv díját. A közönség persze rendesen kiakadt rajta, itthon pedig a Cinefesten láthatták elsőre. Nekem, mivel immár Németországban vagyok, kimaradt a moziban. Ezért otthon kellett megtekintenem magyar szinkronnal.

A Szer nem kispályás darab. Magyarországon 18-as karikával futott, de azon se lepődtem volna meg, ha „X” lenne. A brutalitás elképesztő mértéket ölt. Épp ezért a viráglelkűek messziről kerüljék el. Ehhez pedig a mesteri maszkmunka is hozzátesz. Jó érzés volt látni a mai CGI-túltengés helyett kézzel fogható effekteket. Azok pedig, akik tűfóbiások, azok meg se nézzék, mert itt rengeteg alkalommal mutatják, ahogy találkozik a tű a bőrfelülettel. A rendezőnő megidézi a reklámok, videoklipek stílusát azzal, hogy gyors vágásokat, hirtelen bevillanó képeket mutat. Vagy van, hogy nagyon közel mutatja az emberek arcát.

A főszerepre azt a Demi Moore-t találta meg, aki maga is átélte ezen időszakokat. A 80-as, 90-es években hatalmas nagy sztár s szexszimbólum volt. Ám félve az öregedéstől ő is plasztikázta magát. A Charlie angyalai 2.része után pedig eltűnt a süllyesztőben. Nagyjából akkora visszatérés ez, mint annak idején Mickey Rourké a Pankrátorban. Sokak már most Oscart kiáltanak neki, ám félek, a jelölésig se fog eljutni. Egyrészt ez egy európai darab, másrészt hiába a kritikai siker, a mű az amerikaiaknak túl bizarr.

A fiatal énjét Suet Margaret Qualley játszotta, aki nagyon jó volt. Mindkét színésznő szó szerint kivetkőzött magából. Sparkle főnökét Dennis Quaid formálta meg, akinek nagyon jól állt ez a nőket húsként kezelő undorító üzletember. A kedvenc momentumom, amikor több öregemberrel arra kéri Suet, mosolyogjon, s mindegyik bácsi ugyanúgy néz ki.

A Szer több mint valószínű, hogy az amerikai díjátadókon is jelölve lesz, de fontos hangsúlyozni, hogy díjakra- szerintem- nem fogja váltani őket. Arról már pletykálnak, hogy a Golden-Globe-on a Legjobb Musical/vígjáték kategóriában indítják, mivel a drámában nem sok esélye lenne. Én drukkolok neki!