Joker (Spolieres) élménybeszámoló
A BOHÓC SMINK MÖGÖTT
A Warner nagyot kockáztatott ugyanis egy R besorolású, teljesen független képregény filmet alkotott, ami nem kevés társadalmi és pszichológiai problémát boncolgat. Lássuk, hogy sikerült a Joker!
CALL ME A JOKER
A történet szerint a 80as években járunk, nem sokkal a vietnami háború után. A közhangulat Gotham utcáin meglehetősen erőszakkal túlfűtöttek. Magas a bűnözési ráta, embereket rabolnak ki vagy vernek meg az utcákon akár fényes nappal is. Közeleg a választási időszak is, így a szélsőséges nézetek is felerősödni látszanak. Ebben a zűrös és káosszal teli helyen éli mindennapjait Arthur is, aki egyszerű bohócként dolgozik. Hol egy táblát kell görgetni hirdetés gyanánt, vagy gyerek kórházban nevettetni, ő mindig készen áll arra hogy vidámságot hozzon az emberek számára. Egyedül neveli beteg anyját, s szerelmes a szomszéd egyedülálló édesanyába. Régi vágya bekerülni Murray Franklin talk showjába, ahol szeretné megnevettetni a közönséget. Hamarosan egy forradalom jelképe lesz, azzal hogy három zaklató s őt a metrón elverő burzsoá kölyköt lelő. Ezzel események lavináját indítja el.
EGY ŐRÜLT ELME FEJÉBEN
A Joker fogja a képregény alapot és lerángatja a realitás talajára. A film leginkább 70es és 80as években futott társadalmi drámákra emlékeztet. Le a kalappal a Warner Brothers előtt, hogy így bevállalták ezt a produkciót. Hatalmas meglepetés volt számomra, hogy a rendezői székbe a Másnaposok filmek alkotója Todd Phillips került. Természetesen Arthur Fleck karaktere nem áll távol Phillips megszokott szereplőitől. Egy magányos, anyjánál élő, kicsit gyerekes felelőtlen felnőtt.
Nehéz beszélni erről a filmről spoilerek nélkül, így aki nem látta az itt álljon meg az olvasással. Arthur Fleck egy nagyon beteg ember, akit a társadalom kivetett magából. Egész életében a szülei hazudtak neki, leginkább anyja. Benne bízott, de miután megtudja hogy megkanyarította az életét megöli egy párnával. Arthur ezáltal egy sötétebb útra lép. A szeretet hiánya okozta ezt, hogy elindult ezen a lejtőn. Vagy emelkedően, mert mikor lelőtte a három zaklatóját a metrón, egy forradalmit indított el. Arthurnak szüksége lenne egy lökésre, ami visszarángatja a normális életbe. Azonban nem segítik őt, hanem gyógyszerekkel kezelik. Illetve elnyomják őt, de a pénzhiány okán a pszichiátriai kezelése is megszűnésre kerül. Arthur két Scorsese klasszikus karakteréből Travisből (Taxisofőr) és Ruppertből (A komédia királya) lett összerakva. Egyrészt Travis, mert egy antiszociális és az emberi kapcsolatokban bizonytalan. Másrészt Ruppert, mert minden áron bele akar kerülni egy tonight showba. Ez a tonight show a megszokott, színes jópofa éjszakai televiziós műsor, ahol a házigazda poénokat pufogtat, valamint a sztár vendégek is megfordulnak. Ez egy végtelenül hitvány, álszent és valójában előre megszentelt darab.
A Joker kiválóan mutatja be nemcsak a személyes drámát, hanem a társadalmi problémákat is. Ezáltal szociológiai szinten is működik a film. Gothamet végre a civilek szemszögéből láthatjuk. Az különösen tetszett, hogy a gazdag embereket nem állítja be szentnek. Kezdve Thomas Wayne-nel, aki ezúttal nem egy pozitív figura. Lenézi a szegényeket, s amikor megtudja hogy megöltek három burzsoá kölyköt, akkor az önbíráskodókat kritizálja. A személyes szála is erős volt Arthurral, egy érdekes fordulatot dobtak be vele kapcsolatban.
A Joker a jelen helyett, a 80as évekbe helyezte a történetét. Itt a Stranger Thingssel ellentétben nem a retro miatt került bele, hanem mert az akkori mindennapok gondjai rokon vonásokat mutatnak jelenünkkel. Milyen furcsa hogy harminc év alatt nem hogy javulás nem történt, hanem rosszabbodott.
A film abszolút mozgatórugója Joaquim Phoenix, aki az év legerősebb alakítását teszi le az asztalra. Egyszerre egy félelmetes, szánalomra méltó és antipatikus karakter. A bohóc hisztérikus nevetését fájdalmas volt hallgatni, főleg a színpadi performance-os jeleneténél. Meglepő lenne, ha megnyerné az Oscart, de a liberális Hollywoodi Akadémiai tagok számára túlságosan progresszív alakítás ez.
Robert De Niro karaktere egy az egyben át lett emelve a Komédia királyából. Ő egy igazi pojáca, aki a maga nyájas stílusával a halálba idegesített. A beszélgetése Arthurral nagyon jó volt, hallhattuk a gazdag réteg válaszát a szörnyű tettekre.
A Joker az operatőr munka szempontból gyönyörűen néz ki. Nagyon szép beállításokat láthattunk, gondolok itt a mosdóban való tánc jelenetre. A zene inkább csak magában a filmben működik, de hatásos. A licencelt számok is jók, vissza adják a kor hangulatot.
Nálam masszívan ott lesz az év végi top listákon a Joker. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne látni egy másfajta képregény filmet. Drukkolok neki a díj átadókon!
Értékelés:100%
