Fincher maraton 1.:Alien ³

Mivel idén jelent meg Netflixen David Fincher 11.filmje, ezért úgy döntöttem hogy végig megyek a filmográfiáján. S a legvégén sorba állítok egy Top 11 listát a filmjeiből.

Az Alien 3, vagyis a Végső megoldás a Halál nehéz szülés volt. Aliens után a 20th Century Fox megkereste a Brandywine Productionst, hogy készítsenek el egy újabb folytatást az Alien-franchise-hoz. David Giler és Walter Hill producerek kezdetben nem voltak túl lelkesek, ugyanis szerettek volna eltávolodni az eddigi irányvonaltól. Így aztán az ötletelés a Weyland-Yutani Társaság háttértörténete felé ment el, és hogy miért is akarja az idegeneket fegyverként használni. Giler és Hill végül úgy határoztak, hogy két filmet készítenek elő, amelyek végül lezárják a teljes történetet. A cselekmény a Weyland-Yutani Társaság szembenállását mutatta volna be egy társadalomból kirekesztett, szocialista, katonailag agresszív csoportosulással. Ripley csak epizódszerepben bukkant volna fel a harmadik filmben, a főszereplők az előző filmből ismert Hicks tizedes és Bishop lettek volna. Az Alien 4 főhőse viszont már Ripley lett volna, aki a Földet fenyegető idegenekkel szemben szervezte volna meg az ellenállást. Weavernek tetszett, hogy a koncepcióban vannak hidegháborús áthallások, így elvállalta, hogy beugrik egy kisebb szerep erejéig. Azért csak kisebb, mert nem tetszett neki, ahogy a Fox "A bolygó neve: halál" című filmből kivágta azokat a jeleneteket, amelyek Ripley karakterfejlődése szempontjából szerinte fontosak voltak.

A 20th Century Fox mindebbe csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha megpróbálják megnyerni Ridley Scottot rendezőnek, és ha a két filmet költségcsökkentési okokból egyszerre veszik fel. Scott egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a rendezést, felkérték viszont William Gibsont a film forgatókönyvének megírására.

Gibson 1987-ben állt elő első forgatókönyvével, melyből Ripley karaktere szinte teljesen kimaradt, a főszerepben pedig Hicks és Bishop lett volna látható. A helyszín egy Anchorpoint nevű űrállomás lett volna, ahol a Weyland-Yutani kísérleteket folytatott volna le a Bishop torzójából kimentett idegen eredetű anyaggal. Ezzel szemben a rivális "Haladó Népek Uniója" nevű szervezet is nekilát a saját kísérleteinek, akik még a Sulacóról szerezték volna meg a szükséges genetikai anyagot. Végül mindkettejük űrállomását elárasztották volna az idegenek, Hicks és Bishop pedig a túlélőkkel szövetkezve látott volna neki az irtásuknak. A film nem lett volna lezárva, ugyanis utalást tettek volna a közelgő negyedik részre azzal, hogy a genetikai anyag egy része a Sulaco fedélzetén éppen a Föld felé tart. Bishop itt utalt volna arra, hogy a közös ellenséggel szemben az emberiség talán képes lesz egyként fellépni, és megkeresik az anyabolygójukat, hogy mind egy szálig kiirtsák őket. A film akciódúsnak készült volna, számtalan harci jelenettel, bár a forgatókönyv második változata már jóval visszafogottabb lett, és inkább az első epizódhoz közelített. Ebbe a változatba írt volna bele az újonnan leigazolt rendező, Renny Harlin, de Gibson nem volt hajlandó változtatni rajta.

Ennek következtében 1989-ben új forgatókönyv készült, már Eric Red által, aki az előző film túlélőit már a nyitó képsorokban kiírta volna a történetből. Ebben a változatban a helyszín egy óriási űrállomás lett volna, amely egy amerikai vidéki városka mintájára lett volna mesterségesen berendezve, egy óriási kupola alatt. De a város alatt, titkos, lezárt részeken a hadsereg tudósai titokban kísérleteket végeztek volna az idegeneken. A lények azonban elszabadultak volna, megölték volna a tudósokat és a katonákat, így az életben maradt városiaknak maguknak kellett volna felvenniük a harcot. Az itteni idegenek, hasonlóan Gibson tervezetéhez, a genetikai mutációk miatt (amelyeket végeztek rajtuk), képesek a fertőzésre: csakhogy amíg a Gibson-féle változatban egy spórafelhőnek köszönhetően változtak volna az emberek idegen lényekké, addig itt bármilyen közvetlen érintkezéssel, és nemcsak a szerves anyagok. A történet legvégére maga az űrállomás is egy hatalmas biomechanikus idegen lénnyé változott volna. Ezt a forgatókönyvet azonban csapnivalónak találták (maga Red is bevallotta, hogy néhány hét alatt került összedobásra), Renny Harlin rendező pedig otthagyta a projektet. Giler és Hill innentől kezdve már csak egyetlen film elkészítésében gondolkodott.

Újabb forgatókönyvet rendeltek be, ezúttal David Twohytól. Ez még messzebb került volna az előző két filmtől, az egyetlen kapcsolat velük egy fénykép lett volna, ahol Ripleyt halottként mutatták volna be. A sztrori helyszíne egy, a Föld körül keringő űrállomás lett volna, a Moloch-sziget, ahol elítéltek volna fel az aszteroidákból kinyert nyersanyagokat. A börtön alatt pedig a Weyland-Yutani kísérletezett volna az idegen lényekkel, ahol halálraítéltek felhasználásával szaporították volna őket. A lények egy baleset következtében kiszabadultak volna, az elítéltek pedig rá lettek volna kényszerítve, hogy szövetkezzenek és együttes erővel meneküljenek el. A forgatókönyvet végül ismételten elvetették, mert a leigazolt rendező, Vincent Ward inkább a saját ötletét szerette volna megfilmesíteni.

Ward 1990-ben megírta a saját vázlatát John Fasano segítségével. Ebben a változatban Ripley a mentőkapszulájával egy kolostor-szerű űrállomáson landolt volna, amely régies stílusban készült volna, jórészt fából. Az Arceon névre keresztelt állomás lakói szerzetesek lettek volna, akik önmegtartóztató életet éltek volna, és teljes egészében elvetették volna a modern technológiát. Ripley érkezését hullócsillagként élték volna meg a szerzetesek, akik először jó jelként vették volna. Ám a véletlenül vele tartó idegen elszabadulása után Ripleyt balszerencse hozójaként megátkozták volna, amiért elhozta közéjük az "ördögöt". Ezért, és mert évek óta egyikük sem látott nőt, Ripleyt az űrállomás alsó szintjein található börtönbe zárják, s nem hallgatnak a figyelmeztetéseire. Egy szerzetes és egy Anthony nevű szintetikus segítségével viszont megszökik, és közös erővel próbálják meg elhagyni az Arceont. A forgatókönyv-tervezet általános sikert aratott, de a 20th Century Fox úgy döntött, az ígért alkotói szabadság helyett belenyúl a dolgokba, mely azt eredményezte, hogy Ward is elhagyta a projektet. Helyette David Finchert igazolták le, aki nem igazán szerette volna Ward ötletét leforgatni, noha a végleges filmbe és forgatókönyvbe egészen sok minden bekerült ebből a verzióból.

Még mielőtt a forgatás elkezdődött volna, Giler és Hill úgy döntöttek, a kezükbe veszik a forgatókönyvet, és egy újat írtak, megpróbálván egyesíteni Twohy börtönös történetét Ward szerzeteses koncepciójával. Még ennek ellenére is tisztázatlan volt a forgatókönyv több ponton is, és a forgatás során is módosult. David Fincher és Rex Pickett is kivették a munkából a részüket, kisebb mértékben.

Na ezen nehézségek ellenére végre megérkezett a film. Azt kell hogy mondjam egy jó kis akció horror scifyt alkottak. Maga az hogy a lény itt is egy fenyegető jelenlét jól át lett adva. Ezúttal nem tudnak megküzdeni vele, mert nincsenek fegyvereik. A szett dizájn nekem nagyon tetszett. Ez a rozsdás, szürkés barnás szín világ, ezekkel a szerzetesi rendszerrel jól át lett adva. Itt nem a jövő katonái vagy tudósok a szereplők, hanem alávaló bűnözők. Mintha egy visszamaradott korba kerülnénk, s egy kohóban egy gyárasított bolygón landolunk. Rippley élte csak túl a hajó lezuhanást, azonnal intézkedni kezd, hogy elpusztítsák a testeket. Persze az Alien megjelenik, s egyből elkezdi a gyilkolást. Ripley persze nem hagyja magát s felveszi a kesztyűt a lénnyel szemben.

Sigourney Weaver ezúttal már jobban átmegy férfiasabb karakterbe. Kezdve azzal, hogy megválik a göndör fürtjeitől. Egy igazi akció hőssé lép elő. A többi mellékszerepekben kevésbé ismert arcok vannak. Egyedül a dokit játszó figura, akit Charles Dance alakított. Az tetszett, hogy ő is alapból rab volt, de átnevezték tiszti orvosnak. Valamint Lance Herriksen kettős szerepben tündököl, egyrészt Bishop mint android, valamint ember. Maga a robot verzióban hasznos segítségnek bizonyul. Ő általa tudjuk meg hogy az Alien miatt zuhant le a gép.

A filmet jelölték Oscarra legjobb vizuális effektekre. Maga a praktikus effektek szépek, ám a számítógépes effektek nagyon gagyik. Sajnos nem öregedtek jól az effektek. De például a robotos jelenet a mai napig nézhető.

Az Alien 3 egy korrekt darab lett, néha úgy éreztem leült, kicsit hosszúnak éreztem. A film lezárása pedig katartikus, ahogy Ripley leugrik a lávába. S közbe kitör belőle a lény, s elkapja a dögöt. Sajnos a film hazai Blu-ray kiadása lelövi ezt a poént. Persze ez nem mai darab, de aki elsőnek látja annak ez egy nagy mellé lövés. Fincher első filmje egy jó kis darab, a széria rajongóinak ajánlani tudom!