SÁRKÁNY TETKÓS CSAJSZI

Mivel idén jelent meg Netflixen David Fincher 11.filmje, ezért úgy döntöttem hogy végig megyek a filmográfiáján. S a legvégén sorba állítok egy Top 11 listát a filmjeiből.

A történet szerint Mikhael Blomkvist újságírót el távolítják posztjából, a Millennium nevű politikai szaklaptól. A férfit felkeresi egy öreg ember Henrik Vanger, aki azzal bízza meg hogy nyomozza ki negyven éve eltűnt unokahúgának lányának ügyét. Harriet eltűnt, s feltételezhetően meg is halt. Az egész incidens egy partin történt, s a parti során egy baleset is volt a hídon. Az egész nyomozás egy kis szigeten történt, Mikeal elkezdi a munkáját. Ugyanis ha megoldja az ügyet, akkor búsás fizetést kap. Plusz a férfi ellenlábasa Hans-Erik Wenneströmről kap terhelő bizonyítékokat. Magát Blomkvistot egy anarchista, punk külsejű szabad úszó hacker lány Lisbeth Salander buktatta le. Megbízásokat vállal, hogy mások után nyomozzon. Lisbeth egy árvaházban felnőtt, súlyosan traumákat átélt karakter. Mikor gyámja súlyosan megbetegszik, egy új gyám apa lép a képbe, aki viszont egy perverz szadista állat. A két karakter sorsa hamarosan összefonódik, amikor Blomkvist a lány segítségét kéri.

David Fincher ezúttal egy újra feldolgozást alkotott. Az eredeti svéd verzió hatalmas anyagi és kritikai siker lett, így elkerülhetetlen volt az amerikai változat belőle. Viszont ez egy regény adaptáció is egyben. A művet Stieg Larsson írta, aki sajnos nem élhette meg a filmes adaptációkat. Maga a szerző sokat átemelt saját magából Blomkvist figurájába. S vajon indokolt volt, hogy miért csináljanak egy újabb részt ebből? Valószínűleg azért, mert az amcsik nem tudnak olvasni, így a saját képükre akarják ráadásul formálni. De hogyan is sikerült Fincher interpretációja?

Ezúttal itt is egy nagyon sötét és hideg alkotást kapunk, de itt nem annyira brutális mint az eredetiben. A tempó itt is nagyon lassú, de egy percig sem unatkoztam. Rengeteg történet szál van, melyek jól vannak kibontva. A mű eredeti szellemisége miszerint a férfiak megvetik és lenézik a nőket, jól át lett adva. A filmet 5 Oscar díjra jelölték, melyből a legjobb vágás díját nyerte el.

Az operatőri munka nagyon szép volt, Jeff Cronenweth munkája látványos volt. A zene ezúttal is Trent Reznor és Atticus Rhodes keze nyoma, s jól elsimul a filmben. Kivéve a főcím dalt, amit a Led Zeppelin-Valhalla songját dúsították fel elektronikus jegyekkel, ehhez pedig az elborult számítógépes effektes animáció még egy lapáttal rá is tesz.

A casting elég vegyes számomra. A főszereplőnőt Rooney Mara játszotta, s nála jobban el kellett csúfítani őt mint Noomi Rapacet. Persze az utóbbi hölgy se csúnya, csupán ő jóval férfiasabb arcú és vékonyabb alkat mint amerikai társa. A smink munka ennél fogva első osztályú lett, Lisbeth megjelenése valóban egy veszélyes lényét jelképezi. A színészi alakítása is rendben volt, egy jóval sötétebb karaktert hozott, ám valahogy őt meg tudtam kedvelni. Én akaratlanul is a saját testvéremet láttam benne, körül belül ő is tudna ilyen vadállat lenni, ha ki engedné magát. Amúgy kis fun fact, ezt a filmet anno édesanyámmal néztem meg, s őt is lenyűgözte a színészi játék. A nyomozós részt persze szokás szerint fél óra után összerakta. Daniel Craig nagyon fura volt nekem mint Blomkvist. Erről lehet a szinkronja tehet, mert Stohl András helyett Epres Attila ugrott be. S ezzel egy jóval „bénább” karakternek tűnt nekem. Az Oscar-díjas Christopher Plumer játszotta a megbízót, aki csak békére vágyott. Stellan Skarsgard pedig a testvérét Martint, aki szintén gyanúsított az ügyben.

A nyomozós rész izgalmas volt, az információkat jól adagolták és a lezárást is szépen oldották meg. A másik nemi erőszakos szál is jó volt. Bár az eredetiben ez még betegebb, itt jóval finomabb eszközökkel van bemutatva. Illetve a bosszú része nekem talán itt jobban bejött.

Ősszegésében a Tetovált lány remake egy korrekt feldolgozás, a hossza (158 perc) valóban embert próbáló. Akik szeretik a sötét és fordulatos krimi thrillereket azoknak ajánlom a filmet.