Micimackó: Vér és méz élménybeszámoló
GŐZŐLGŐ MEDVETRÁGYA
Úgy tűnik, Hollywood már sportot űz abból, hogy az év végi Top Legrosszabb listán mindig legyen egy horrorfilm. Nagyon úgy néz ki, idén ez a „Micimackó: Vér és méz” lesz.
Az egyik kedvenc műfajom a horror, ezért én totál nyitott vagyok minden elborult ötletre. Vigyorogva néztem végig például a Troll 2, Kék lidércek vagy A Kilences Terv a világűrből szintű hulladékokat. A nem túl combos B-filmeknek is tudok örülni, sőt a Zs-kategóriás Sharknado franchise-t is kedvelem. Azonban, amikor az alkotók olyan nézhetetlen mocskokat tesznek le az asztalra, mint az Arthur-átok, Slenderman-az igazi rém, vagy jelen filmünk, akkor kevésbé tudok megbocsátó lenni. De miről is van szó? Róbert Gida gyerekként rálelt a Százholdas Pagonyban ezekre az állatkákra, s összebarátkozott velük. Vitt nekik ételt, és minden nap játszadozással ment el. Füles, Tigris, Bagoly, Malacka és Micimackó névre hallgatnak. Azonban az élet elszólítja a fiút, hogy orvosnak tanuljon. Miután nem tért vissza, az állatok éhezni kezdtek, majd kannibalizmusra vetemedtek. Megfogadták, többet nem szólalnak meg, örök harag töltötte el szívüket, a fő célpont pedig Gida lett. Majd azt láthatjuk, hogy a főhős mellett egy csapat tini lányt mészárolnak le a vérre szomjas lények.
Amikor az ember leül egy olyan alkotás elé, ami messziről szaglik, ne lepődjön meg, ha ürülékbe tenyerel. Nem is tudom hol kezdjem. A látvány valami köpedelem rossz, az operatőri munka is szörnyű, a színvilág fakó és szürkés. A színészi játék, mint olyan, nem létezik, ezek darálóba való húsok csupán. Ennél fogva a párbeszédek is üresen kongnak. Komolyan, egy soft pornóban értelmesebb dialógusok vannak, mint itt. Azt azonban meg kell jegyezni: a csajok jók néznek ki. De ezt a fenti kategóriában ugyanúgy megkapod. Maga a történet még lehetne „érdekes”, de ebből semmi nem kerül a felszínre. Mintha csak annyi lett volna a készítőknél, hogy „Te, figyu, van egy ötletem: Micimackóék embereket ölnek a vérükért”. S megkérdezte a producer, hogy ebbe van-e valami mögöttes tartalom. A gyermekkorból felnőtt korba való átérés korszakának, az ártatlan állatoknak de-misztifikálása. „Elég csak betenni ezt a két figurát, daraboljanak csak!” S ennyi, ennél nem több. Az Arthur-átok is értelmesebb volt ennél, mert az legalább betett fordulatot a koncepcióba.
Itt viszont a maszkmunka korrekt, amikor kinyírtak valakit, az kellően brutális volt. De a szörnyek rendkívül fantáziátlanok voltak, kétajtós szekrény méretű emberek nevetséges műanyag-maszkban. Mintha a WWE Wayatt Familyt láttam volna, meg az sem tetszett, hogy elpusztíthatatlanok. Gyakorlatilag egy új Meyers, Voorheese-szerű nagy néma tuskók. S ha ez nem lenne elég, a film elején egy animált intróban maga Mikó István narrál, aki az eredeti Micimackó hangja. Hogy vették erre rá? Elrabolták a családját vagy elvették tőle a szólásszabadság jogát?
De mindez még valahol megbocsátható lenne, ha streaming felületre, közvetlen DVDre, vagy VODra jelent volna meg. Ezt behozták a hazai mozikba. Ezt, közben pedig a Gonosz halott ébredést vagy a Barbárt meg nem. Régen éreztem ennyire elkeseredettnek Hollywoodot, ahogy erőlködik. Mivel fillérekből készült, fel se merült a bukás veszélye. Így felkészülhetnek a többi gyerekmese horror verziójára. Bambi, Dumbó vagy akár a 101 kiskutya is meg kap(hat)ja a véres kalandját. A „Micimackó: vér és méz” eddig csont nélkül az év leghitványabb alkotása.