MŰANYAG TÁJAKON
Paul W.S.Anderson, a gagyi zs-kategóriás filmek koronázatlan királya egy új termékbe fektette tudását, mely a híres író, George R. R. Martin művéből született. Azonban sajnos a minőség igencsak gyenge lett.
A történet szerint a világ egy kataklizma után sivár, kopár vidékké változott. Az emberek egymás ellen harcolnak, egy szektaszerű csoport zsarnokian uralkodik a nép fölött. Szürke Alys egy boszorkány, akit a csoport halálra ítélt. Ám sikeresen elmenekül. Jó pénzért cserébe bármilyen kívánságot teljesít, ám, mikor a királynő keresi fel, elgondolkodik az ajánlatán. A nő szeretné megtanulni az alakváltás művészetét, ehhez egy Farkasembert kell levadászni, elvenni annak erejét. Úgy, hogy a rejtekhelyén meg kell ölni. Emiatt Alys egy vadászt, Boyce-t bérel fel, hogy vigye el a Kárhozott vidékre. Ez a városon kívüli hely, szörnyek s a pokoli táj teszik élhetetlenné. Csak egy tapasztalt revolverhőssel tudja felderíteni a vidéket, mivel a Farkasember otthona a Koponya-folyó. S csupán egy hét van teliholdig, ám a küldetés közel sem könnyű. Ugyanis a főpap emberei is vadásznak rájuk. A királynő ráadásul várandós Boyce-tól, a legfőbb embere pedig féltékeny rá.
A Kaptár-filmfranchise az utóbbi évek egyik legrosszabb akciófilmjei közé tartozik. Buta történet, rommá vágott akciójelenetek, katasztrofális színészi játék és undorító látványvilág. Ezek jellemzik a filmeket.
Ezúttal a Trónok harcát jegyző George R.R.Martin művét dolgozta fel. Én az eredeti művet nem olvastam. A filmet pedig a laptopomon néztem meg vonatút során, magyar felirattal. S erre tökéletes volt. A Sznobjektív egyik adásában FAM tért ki arra, hogy az „Egy bolond százat csinál” c. filmet a kádban nézte meg. Púzsér Róbert mondta is, hogy: Ugyan kit érdekel, hogy miként nézte meg?” Mire FAM: „Nagyon fontos, ezt a filmet az ember a kádban szokta megnézni!”. Az In The Lost Lands pedig pont egy zatyakolós vonatútra ideális. De honnan is fogjam meg ezt a darabot?
Kezdem azzal, ami még a legvaksibb nézőnek is fel fog tűnni. A látvány pocsék, s akkor nőiesen fejeztem ki magam. Komolyan, minden egyes jelenetben, minden második snittben valami becsillan a vásznon. Ezzel hihetetlenül műanyag hatást keltve. A lens flare nevű fenomén többször tetten érthető. Ez úgy foglalható össze, amikor a digitális kamera lencséje megtöri a fényt és ilyen fénycsíkok jelennek meg a képen. Vagy amikor az ember, ha szemüveges, s belenéz erős fénybe, akkor ilyen vízszintes vonalakat lát közben. Nos, ez megy itt végig. Rendkívül igénytelen, s azt árulja el, hogy ezek sose voltak valós helyszínen. Az egészet valószínűleg egy parkolóban vették fel, vetített háttér előtt. Ez leginkább akkor tűnik ki, amikor valamilyen Cgi lény is van a színen.
Szóval igencsak falra hányt hányás a képi világ. De mi van a zenével? Megvan az a rész a Who is America? minisorozatból, amikor a rab karaktere a börtönben felvett késelés/erőszak hangokat vágott be a diszkózene alá? Nos, ilyen élmény hallgatni a zenét.
De akkor a színészi játék milyen minőségű? Olyan, mintha egy akciófigura-kiállítást néznél. Milla Jovovich arcjátéka legalábbis egy bábbal megegyező. A főpap az egyik legnevetségesebb alakítást tette le idén. Egy mikrofonba ordít lelkesítő szavakat javarészt. Bautista mint Boyce persze menő, de ez ide édeskevés. A többi arcot vagy ismeretlen vagy C-kategóriás színészek játsszák. Ehhez a felfoghatatlanul rossz párbeszédek is hozzátesznek. Mintha egy tizenéves gyerek írta volna őket.
S a történet? Annyi sablon és közhely van benne, hogy kiakad a mérő. Mintha egy tényleges videójátékot néznénk, pályáról pályára haladunk. Mindig van valami akciószekvencia az adott helyen, amiben szintén nincs köszönet. Iszonyatosan rommá vannak lassítva, minden pillanatban pózolni kell. A Cgi pedig úgy veti le magát, mint a Szomszédok ikonikus részében a gumibábu az emeletről. A katasztrófaturizmus szemponjátból tökéletes a film. A legbátrabb mazochistáknak ajánlom! Egyébként a Hófehérke mellett az év egyik leghitványabb darabja.
