ANNA KIRÁLYNŐ KEGYELTJEI

Yorgos T. Lantimos egy megosztó művész filmes rendező. Én személy szerint szerettem az eddigi amerikai filmjeit, így kíváncsi voltam a legújabb filmjére, a Kedvencre.

A történet szerint a XVIII. században járunk, Anglia harcban áll a Franciaországgal. Anna királynő egy betegeskedő idős hölgy. Nemcsak fizikailag épül le, hanem szellemileg is. Mivel a folyamatos betegsége akadályozza a munkájában, így jobb keze Sarah kormányozza az országot. Amellett hogy az uralkodásban segít be, jó társalgó fél, bizalmas barát valamint érzéki szerető. Hamarosan megérkezik Abigail, aki Sarah unokahúga s egy lecsúszott nemes.   A cselédsorba kerül, s egy szerencsétlen alak. Amikor Anna ismét beteg lesz, bekenni a köszvényes lábát gyógynővyénnel. Így Sarah komornája lesz, így az egyik nemes a segítségét kéri, hogy a lordok háza feje legyen. Egy másik pedig ráhajt, s furán reagál rá Abigail. Eközben egyre jobb barátságba kerül Annával. A két hölgy megküzd a királynő szeretetéért.

Lantimos egy bizarr filmkészítő. S ez a Kedvenccel sincs másként. Nehezen emsézhető darab, azonban ez már jóval populárisabb. A kedvenc nem véletlenül kapott 10 Oscar jelölést. A technikai részekben a filmcsillagos ötösre vizsgázott. A korabeli jelmezek, a kosztümök és a díszletek szemkápráztatóak. A forgató könyv jó, viszont a párbeszédek vegyes minőségűek. Az intrikus részeken jól szórakoztam, azonban amikor nem egymást fúrták ki, akkor baromságokat beszéltek. A rendezés pedig bravúros, a színészvezetés első osztályú. Az operatőri munka halszem optikát használ, s a korábbi filmjeihez hasonlóan gyönyörűen néz ki. A Kedvenc sok mindenről szól.

A szeretet egyet jelent a nemesi körben a birtoklással. Legalábbis Anna királynő szemszögéből. Azáltal hogy végleg megszerez, magának valakit teljesen eluralkodik rajta. A korabeli hierarchiát is bemutatja, hogy itt az emberek teljesen hibbantak. Unalmukban libát versenyeztetnek, lövöldöznek a kacsákra. Illetve a rendező rengeteg szimbólumot használ. A színészi játékról pedig ódákat lehet zengeni. Olivia Coleman fantasztikus volt, Anna királynő egy hisztis gyereknek mutatják be. Azonban árnyalják a karaktert, a gyerekei halála után nyulakkal tölti be a szívében az anyai szeretet hiányát. Rachel Weisz pedig olyan szinten hozta a manipulatív okosnak ható úri hölgy figuráját, hogy a Trónok harcában eljátszhatná Cersei Lannistert. Ahogy egyre jobban hagyja kicsúszni szeretet barátja s kedvesét elengedni, annál jobban csúszik lejjebb. Emma Stone pedig egy szivacs jellemmel bír. Felveszi az uralkodó ház őrült és egymást kijátszó attitűdjét. A szerelmi szál a nemes férfival roppant kínos volt, mintha két civakodó macskát látnék. Nicholas Hoult pedig egy önző nemest játszik, aki a saját malmára hajtja a vizet. Az óriás parókáját nem tudtam hova tenni. Ezek a figurák egyszerre szánalmasak, szeretnivalók és mély utálhatni valóak.

(Ez a Rachel Weisz igazán szemrevaló!)

Egy kicsit negatívan a filmről, mert vannak rossz pillanatai is. Sokszor feszengtem a mozi székben, a kínos és a fekete humort egyaránt jól szállítja Lantimos. Vannak jobb poénok, azonban legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Ami a legjobban a zavart az a lezárás, egyrészt borzalmas, másrészt elnyújtott. Egy 5-6 perccel lehetett volna rövidebb. Egyébként az meglepett, hogy a film fejezetekre volt bontva. S az utolsót nyugodtan lezárhatnák. Ezzel egy olyan nyitott befejezést kaptunk volna, mint a Homár esetén.

A rendező kedvelőinek nagyon tudom ajánlani a Kedvencet. Engem levett a lábamról, s nálam biztos helye van az év végi Top 25-ömbe., Aki pedig nem szerette a munkásságát, az óvatosan próbálja be. Az átlag popcorn blockbuster zabálók messzire kerüljék, mert egyrészt feliratosan vetítik, másrészt mert halálra fogják unni a filmet.

Ezt figyeld:-A három színésznő lenyűgöző alakítását

-Azok a parókák, főleg Nicholas Hoult karakterét