A menü (Spoileres) élménybeszámoló
SZATÍRA A KONYHÁBÓL
Hozzávalók: -Kezdő, ám annál ügyesebb forgatókönyvírók
-Egy nem túl (el)ismert rendező
-Oscar-jelölt főszereplő színész
-Egy csinos, tehetséges főszereplőnő, aki mostanában mindenhol ott van
-Nagyszerű mellékszereplő gárda, javarészt állandó mellékszereplőkkel
–Ötletes fejezetekre való bontás
– Éles társadalom-, étterem- és kultúrakritika
– Gyönyörű fényképezés
– Sejtelmes, rideg zene
– Horrorba átcsapó jelenetek
Idő:106 perc
Befogadási szint: Magas
Elkészítés: Fogj két ismeretlen forgatókönyvírót, akik jobbára sorozatok egy-egy epizódjainak voltak társírói majd add hozzá a nem túl ismert rendezőt. A film tartalmaz a modern kor leginkább gazdag elitjére reflektáló poént, utalást. Ezeket hol finoman elhintve, hol direkt módon ki kell mondatni a szereplőkkel. Természetesen a fekete humor se hiányozhat, itt kedvünk szerint lehet ízesíteni. Igaz, ha túl sokat teszünk bele, akkor megülheti az ember gyomrát (a Szomorúság háromszöge receptnél látható volt). Fontos az aktualitás, például: Covid vagy a szociális média ereje, így ezeket bele kell írnod a szkriptbe. A szereplőkkel egyáltalán nem, vagy csak részben lehet szimpatizálni. Még a főhősöket is utolsó emberi roncsként kell bemutatni. A bűnös mindig megbűnhődik, ennél fogva az erőszakos képsorok elmaradhatatlan hozzávalók. De vigyázni kell, nem Hannibál-sorozatot vagy egy random plázahorrort készítünk! Az alkotás ugyan egy helyen készült, de érdekes kamera-beállításokkal és egy veterán operatőrrel az oldalunkon erős képeket hozhatunk létre. Ahogy a recept írja, a zenei és a képi világ rideg, taszító. A színek összeállítása is egyedivé, még szebbé teszi a produktumot. A fejezetek címei vicces módon legyenek kiírva, ezzel azt az illúziót keltve, mintha csak egy ultra elegáns étterem étlapját lapozgatnánk. A színészeket hagyjuk kibontakozni. Ők megérik a pénzüket, az érlelés jót tett a főszereplőnőnek. Korábban is láthattuk már más helyeken remek ízesítőként, itt ismét ragyog. S újfent bizonyítja: nagy, fényes jövő áll előtte. A főszereplő pedig sokadjára mutatja meg, miért ő a konyha legékesebb része. A mellékszereplő gárda csupa ismerős elemből fog állni. Itt van a sírós, gasztroőrült fickó, akihez Nicholas Houltot kell használni, mert ő mindig jól hozza a fura fazonokat. Igaz, kissé talán túl van főzve, túl soknak hathat, ám pont ez áll neki jól. A sztárt John Leguizamo szolgáltatja, aki kellően hozza a ripacsos zamatot. A Bálnában is felhasznált anyag, Hong Chau ezúttal egy rideg, szabálykövető, robotszerű karakterjegyet kölcsönöz a teljes képnek. .A jól elkészített mű végül összeáll, ám sok kérdés maradhat a fejekben. Számomra is többször az ún. plot armor is képbe jött, a szereplők sérthetetlensége kapcsán. Illetve az illogikus viselkedést illetően, de ezt betudhattam a helyszínnek, hiszen eleve csapdában voltak. De minden más innentől kezdve már spoiler lenne. Összegzés: A Menü nehéz film, ezért nem mindenki számára fogyasztható. Sokak unalmasnak, laposnak tartják majd, esetleg a képek/előzetesek alapján másra számítottak. Ínyenceknek és a szatíra kedvelőinek melegen ajánlom, kísérőnek egy jól átsütött sajtburgert javaslok cikcakkos burgonyával.
Értékelés:80%
