CSALÁDOS IRAMBAN MARATON

2001 - ben indult, vagyis gurult ki a vásznakra a Halálos iramban első része. Azóta eltelt 22 év, és itt a nagy finálé előtti első befejező rész. Ennek a kapcsán mentem végig az összes eddigi epizódon.

Kezdjük a legelején azzal, hogy én nem vagyok rajongója a szériának, sőt kifejezetten negatívan tekintek rá. Mert buta, ész és tét nélküli történetek, fizikát meghazudtoló akciók, blőd sztereotípia-karakterek, valamint totál dilettáns nézők miatt tartom végtelenül károsnak ezt a franchise- t. Persze nem akarok pálcát törni senki felett, hiszen itthon is hatalmas nagy érdeklődés van a filmek iránt.

Elég csak a kommentárszekciót megnézni egy-egy előzetes alatt, tömegek imádják a sorozatot. Nyilván a kocsikultusz miatt, meg, hogy ezek a produkciók ipari termékek, amik full kikapcsolódásra mennek rá. Ehhez viszont sokszor szájbarágós, a család tematikát tartalmazó hűtőmágnes-bölcsességet puffogtatnak a szereplők, akik amúgy több milliárdos károkat okoznak egy-egy akciójukkal. S a legtöbb néző, aki megnézi, azt hiszi, ő a Toretto ,és elkezdi utánozni ezt a viselkedést, emiatt van sok idiótának jogsija is.

Még egyszer: nem személyeskedni akarok, de jól megfigyelhető, hogy ezeken a filmeken premierkor a tipikus plázamozi-nézők (kivarrt, tetkós, izomagyú csávók, kacsaszájas, Instagram-pózerek) mennek el, akik évente egyszer ülnek be filmre, akkor is, mint az állatok, körülbelül olyan viselkedést produkálnak. Tisztelet a kivételnek persze. S azt is tudom, sokan a szívükön viselik ezt a szériát. Emiatt, ha nagyon vagy kicsit lehúzok egy részt, kéretik nem az édesanyám halálát vagy én jó k#rva ízléstelenségemet szidni. Érveket el is tudok fogadni, miért kéne szeretni ezeket az alkotásokat. Azon kívül, hogy „jaj, most ne legyek én a filmmogul”, ezek csak blockbusterek, mint a DC/Marvel vagy a Harry Potter vagy még jobb példák a Mission: Impossible, James Bond, Kingsman cuccok. Mert színvonalban a későbbi epizódok inkább ezeknek az akció-/kémfilmeknek a stílusát hozzák, csak suttyó humorral, esztelen akcióbetétekkel és macsó egysorosokkal, akik miatt az ember egyként tekint a bunkó, kondis szteroid szörnyekre. Számomra a F&F saga egy a „nézhetetlen” és a „bűnös élvezet” közt ingadozik. Majd meglátjátok, hogy mely részek hova sorolandóak be, és a végén lesz egy Top 11 lista, melybe a spin-off Hobbs és Shawt is bele fogom venni. Csapassuk a kilencedik epizódot.

A történet szerint Dom és szerelme vígan élnek egy kis farmon. Megérkezik a banda, hogy küldetés van. Mr. Senki gépe valahol lezuhant, egy értékes rakományt szállított. A csapat egy dzsungelben találja magát, ahol azonban rajtuk ütnek, így menekülniük kell. Hamarosan kiderül, az elkövető nem más, mint a szuper kém: Jacob Toretto, Dom eddig eltitkolt öccse. Egy régi családi viszály és tragédia miatt eddig visszavonult. Most viszont a gonosz Cyphernek dolgozik, s egy mindent is elpusztítani képes szoftvert kell megfékezni. A család felfegyverkezik, de a síron túlról egy rég halottnak hitt ember is visszatér. Han és új pártfogoltja fontos szerepet kap a játszmában.

Jaj, megint egy rész és egy újabb felvezetett karakter, akivel bővül a csapat. Erről korábban még említés szintjén se volt szó, hogy van neki férfi testvére is. Ennél fogva az „írók” bármikor a hátsójukból elő rángathatnak bárkit bárkinek a múltjából. Azt viszont meg kell hagyni, a múltbéli bevágások jók voltak. Tetszett, hogy a film is a régi klasszikus Universal- logóval indított. A képi világ is szemcsés volt, a zenék pedig a korszak nagy diszkóslágerei voltak. A fiatal énjüket új színészek alakították, nem a CGI fiatalítást alkalmazták. Mondjuk, az még tett volna az élményre, ha gagyi számítógéppel generált fejű Vin Diesel játszott volna. Az új arcok amúgy ügyesek voltak, hitelesen adták át Torettoékat, bár az furcsa volt nekem, hogy miért latinok? A faterjukat például a Mayans M.C. Sorozatból ismert EZ játszotta, aki szintén jó volt. A tragédia átélhető volt, s még Micheal Rooker is kapott egy kis szerepet. Nagyjából a pozitívumok itt ki is merültek. Ugyanis a jelen szál olyan kusza és értelmetlen, mint Hajdú Péter karrierje. A szereplők többfelé válnak, hogy növeljék a játékidőt. Dom tesója után nyomoz, ezért ellátogat a másik gonoszhoz Ottohoz, de előtte beugrik még Shaw anyjához (Helen Mirrennek kellett a nyugdíj-kiegészítés) ami rettentően kínos volt. Ahogy próbáltak ott viccelni a kocsival faroló öregasszonnyal, az arcpirító volt. Ha már viccnél tartunk: Tej és Roman csak azért vannak a filmben, hogy vicceket meséljenek, semmi másért. Minden megszólalás, ami kijön a kis szájukon, valami szóvicc, fricska, vagy vagány beszólás. Néha már felüvöltöttem: ember, csak azért nem kell megszólalni, hogy elvedd a levegőt mástól! Meg ez a meta-szál azzal, hogy azt hajtogatja, hogy ők halhaltanok, mert a golyók nem találták el. Mert rajtad volt a mellény, s nem tudtak megölni, nem vagy szerencsés. Ha nem lenne rajtad az a vacak, s úgy éled túl, akkor vagy szerencsés. Ráadásul a legnagyobb agyeldobós „akció” is ehhez a két pontagyú idiótához köthető, nevezetesen az űrjelenet. Valamiért kitalálják, hogy a műholdat is meg kell semmisíteni, nem csak az adatfájlt. Így fel kell repülni s szétcsapni. Egy rakétát rátesznek egy kocsira, majd szétküldik a műholdat. Közben végig ilyen „sokat zabálsz” „tartsuk be a fizikai törvényeket” egysorosokat pufogtatnak. Én fizikailag szenvedtem ez alatt a rész alatt. S ha még nem lenne elég, visszahozzák a harmadik részben megismert srácot, aki itt úgy néz ki, mint Bob Odenkirk, mintha egy évtizedig pálinkán és gyógyszeren élt volna. A harmadik szálon a csajok elmennek Tokióba, hogy megtalálják a kulcsot. Aki egy személy, egy japán lány. Akit nem más védelmez, mint Han. Ohh, igen, Han. A nézők megint diktálják a hollywoodi történeteket, ugyanis a #justiceforHan-petíció hatásos lett. De komolyan, mit adott ő a cselekményhez? Semmit. Csak fölöslegesen magyarázták el, hogy valójában nem halt meg. Az egész Mr. Senki terve volt. Shaw pedig az álca része. Az egész történetszál egy León a profi utalás akart volna lenni, de nagyon erőltetett volt. S akkor nem is beszéltem a gonoszokról, mert itt több is van. John Cena kemény volt, de nem eléggé, mert Vin Diesel mindig le tudta győzni. Az árulása pedig előre sejthető volt, a nagy zúzás közepén már a családjával együtt irtja a gonoszokat. Majd a film végén ő is ott mosolyog, és issza a Coronát. Otto, a gazdag szemétláda egy semmi volt, a halála is teljesen jelentéktelen. Cypher pedig kapott egy nevetséges bilifrizurát, s természetesen ő állt végig a háttérben.

A színészek játékára nincs szó, mennyire katasztrofális, főleg Dieselé. A fickónak annyira tele van már a teste szteroiddal meg a saját egójával, hogy összesen három arcot tud mímelni. Egy: a bambuló gorilla, kettő: az összehúzott morcos szemöldökök, három: a mosolyogni próbálás, ami inkább fintorgás. Ennyi, ennél nem több, de ha csak még ennyi lenne. Az unalom nemcsak a nézőn, hanem rajta is érződik. Pedig ő itt az Atyaúristen, hatalmas kreatív kontrollja van minden felett.

A látvány helyenként annyira műanyag, főleg az akciókban. A zöld háttér borzalmas, leginkább a „lengedezős” jelenetnél. Az akciójelenetek pedig elég mehh kategória, egyedül a dzsungeles szekvenciának van értelme. A zene semmilyen, ami jól illeszkedik a filmhez. Persze itt is kapunk stáblista utáni jelenetet, ami totál fölösleges volt.

A teljes széria alighanem egyik legrosszabb epizódja volt a kilencedik felvonás, ahol minden összeomlani látszik, viszont a rajongók megmentették a csődtől.